Amikor már elhinnéd, hogy minden jó lesz, akkor ismét.

Nem akarom ismételni magam, mert már én is unom. Köszi, hogy emlékeztetsz rá, hogy soha nem lesz már olyan.

És hogy akiért te mindent. Ő meg leginkább semmit. Legalább ezt is megtudtad, nem? És mihez kezdesz vele? A jól bevált út, hogy oké, akkor ezentúl leszarom.

Közben persze erő kell ahhoz, hogy végigcsináld. Ne tűnj el. Igaz, hogy természetesen minden más is most kezd összeomlani körülötted. De semmi baj. Hisz' ott az örök jókedved. Majd az megold mindent.

Nem. Ezúttal nem.

Legutóbb is kiderült, ez most más. Teljesen.

Nem új kihívás, és új életcél, csupán változás, amit rosszul menedzselsz. Menedzselsz. Hányok magamtól.

Van az egyszerűbb út is. Visszatérni ahhoz, ami a legjobban megy. Úgy tűnik, hogy nem csak a rutin miatt csinálod jól. Erre születtél. Bele van kódolva génjeidbe, bizonyíthatóan elég sok generáció óta. Ők úgy mondják, a véredben van. És a kisbarátaid is várnak már.

Az alapigazság meg ott virít a címben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.