I can lead a nation with a microphone
2009.02.22. 20:00
Ma nem igazán volt kedvem semmiről hosszabban értekezni, úgyhogy csak pár szövegrészlet lesz. Aztán a jelentésükről mindenki morfondírozzon magában. De szépet alliteráltam.
„Már megint csak a munka jutott mára, behúz az este, úttalan utakat járva visz a járda, de a gondolatom máshol jár, tudom nem ér el célt az, aki mástól vár,
megszólít a belső hang hogy többre vagy képes, az elméd egy fegyver használd, töltve van, éles,
körbe vesznek, úgy érzed, fáradt vagy, de csak helyet hova születsz, és családot nem választhatsz,
a holnap majd választ ad mi értelme a mának, de ne a múlton rágódj, a jövőért sorban állnak,
jó kapcsolat, rossz kapcsolat, jókor kapcsolj, az idő pénz, nehogy a szarban pancsolj,
én csak szabad akarok lenni, meg nem foghatnak, mert én embernek születtem tesó, nem programnak,
én élek, mert érzem, én hallom, én látom, hideg volt az reggel, forró estére vágyom,
nekem átlag feletti, ha épp látlak nevetni, kár hogy már csak az ártatlanok bátrak szeretni,
keserű vagy édes, már nem érzem az ízeket, mert kezdettől fogva minden kígyó hízeleg…” (Dipa)
„Nem szeretném, hogy rájöjjetek véletlenül, hogy kívülről erősnek látszom, de félek belül,
egyszer úgyis mindenki térde kényszerül, a kétszínű kamu köcsög emberek basszák el az életünk,
nézzed te is szépen ölbe tett kézzel ahogy tönkretesz a stressz, aztán magaddal is végzel,
nincsenek szabályok, ahogy szeretnék, úgy élek, mindennap egy új nap, később vár majd az új élet,
ne hazudj, kérlek, olyan ócska vagy, téged úgy találtak az útszélen, neked csak a fos marad,
ha nem ébredsz fel, a földbe bele tipornak, ha megkérdezik, hogy vagyok, nem vágom, hogy mit mondjak…” (Day)
„Adósság az élet, nem a valós szavak aratnak, minden adót fizess be, s majd adós maradsz magadnak
egy élettel, nézd hogy élnek nyomorban itt ezrek, ha nyomot hagysz az életben, a nyomodban is lesznek,
az alujáró haver, hidd el alulsztárol, te pénzért vagy az igazi, mert pénzért kamut játszol,
felénk az utca beat-je a szirénazaj, meg hogy úgy csábít a gádzsi, kajak szirén a csaj,
a sok hiéna hajt rá, mit ott hagytak a keselyűk, édes mázban úszol, még nem érezted a keserűt,
az élet ilyen kincsem, ha beolt, az a szopás, lecsalok minden szintet, mert Mo-n az a szokás,
a fajtám a te szemednek, sok vért vizelő aberrált, de kívülről vágok pesten minden térfigyelő kamerát,
a rap-em szól végre, most a dekket told félre, a nap ott nyugodt, ahol nem ér el a reflektor fénye,
aki bent dekkol vége, a szabadban szabad vagy, beteg ez az ország, szavakra szavaznak,
ha nem lehetek az, aki, majd meghalok másképp, sztárolsz ha látsz már, de nem vagyok sztár még,
a korlátolt térben csak a pórázon élhetsz, mert zavarja a köcsögöt, hogy hol rázod éppen,
engem csak ez éltet, mikor áthatja végleg, a nem túl diszkrét rap a Nyershús-mixtape-et.” (Zón)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sumare.blog.hu/api/trackback/id/tr26959138
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ciripp 2011.04.25. 10:59:38
ellenpontozok.
"..Menny el délre! mert elhiszed, ott jobban élnek,
Kiterülnek a kék égnek, madaraktól csókot kérnek.
Menny el délre! talán rájössz majd, hogy miért jó minden.
Egy medencében élünk itt lenn, megfürdünk egy csöppnyi szélben.
Menny el délre! és északra is, hogyha kérnek,
Mert körbeér itt úgyis minden, napnyugaton, napkeleten.
Menny el délre! de előtte még főzz ebédet,
És gyere haza majd ha kérlek, gyere haza majd ebédre.
Elástam a napot a kertben, érdekes volt, kicsit nedves.
Esővízzel felneveltem, napraforgó fia lettem.
Megváltozott most az élet, nem is értik messze délen,
Miért csak a hold van ébren, és miért van a kertem az égen..."
"..Menny el délre! mert elhiszed, ott jobban élnek,
Kiterülnek a kék égnek, madaraktól csókot kérnek.
Menny el délre! talán rájössz majd, hogy miért jó minden.
Egy medencében élünk itt lenn, megfürdünk egy csöppnyi szélben.
Menny el délre! és északra is, hogyha kérnek,
Mert körbeér itt úgyis minden, napnyugaton, napkeleten.
Menny el délre! de előtte még főzz ebédet,
És gyere haza majd ha kérlek, gyere haza majd ebédre.
Elástam a napot a kertben, érdekes volt, kicsit nedves.
Esővízzel felneveltem, napraforgó fia lettem.
Megváltozott most az élet, nem is értik messze délen,
Miért csak a hold van ébren, és miért van a kertem az égen..."