Én megértem, hogy gyereket nevelni nehéz. De mérd már fel, hogy képes vagy-e rá. Lehetőleg még a gyerekvállalás előtt. Köszi.

Tudom, hogy én vagyok a bunkó, meg a nyugdíjas, meg minden, de kezek besokallni ettől a sok kis idióta puffancs kisgyerektől, akik zavartalunl randalíroznak a buszon/metrón/villamoson/vonaton oridbálva, sikítizova, visongatva kergetik egymást, vagy jobb esetben képzelt kis barátaikat, teszik mindezt a szülök legnagyobb megnyugvása, esetenként extra bíztatása mellett.

Tudom, hogy toleránsnak kell lenni, kapom is mindenhonnan ezt, hogy legyek liberális, meg toleráns, meg homoszexuális buzi, meg minden, de azért valljuk be, ez nem én vagyok. És azzal sincs bajom, ha épp bármelyik tömegközlekedési eszközön kap egy kisgyerek fényt, és jön rá, hogy márpedig neki most hisztizni kell. Oké, elfogadom, ez van, befejezi, nem fejezi, maximum leszállok, ennyi.

De azért senki ne mondja nekem, hogy fogadjam el, hogy a szülő nem neveli meg a gyerekét (btw nem ez lenne az elsődleges dolga?), és az ezért viselkedik mérhetetlenül idegesítően. Azért nem idegesítem magam a kisgyerekek hisztijén, mert ez a korral jár, kikerülhetetlen, oké, elfogadva, pipa. De a viselkedésmód már tanult. Azaz esetünkben épphogy nem tanult, mert a szülők nem adják át ezt a tudást, valamint a helyes és élethelyzetekhez illeszkedő viselkedés formáit (mivel leggyakrabban nekik sincs).

Milliószor és még többmilliószor lerágott csont ez, hogy az új generáció nem képviseli a régi értékeit, meg hogy ezek a fiatalok nem tisztelnek ma már semmit, a kevés tudásból és mégkevesebbet adnak át, etcetcetc, meg amúgy is régenmindenjobbvolt. A legutolsó mondjuk tényleg igaz. De nem ma.

Lehet tolni a hippikontentot erre, hogy hadd viselkedjen már úgy az a gyerek ahogy akar, vagy ahogy tud, de engem ez pont nem érdekel. Ha én, és még több száz ezer gyerek képesek voltunk úgy felnőni, hogy nem kergettünk az őrületbe önkényes tömegközlekedési játszadozással 1-1,5 millió embert, akkor szépen kérem már a mostani kis lurkókat, de méginkább az elbaszott szüleiket, hogy tegyék már meg ők is ezt a szívességet. Ha másnak nem, akkor nekem. Köszi, puszi, pacsi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.