Nincsenek célok. Amik voltak, azok már feledésbe merültek egy ideje. A legtöbbről meg kiderült, hogy nem is a sajátjaid. Könnyebb volt átvenni egy párat a környezetedből, meg a társadalom is beléd sulykolt jó néhányat.  Ami van helyettük, és te életnek nevezed, az meg…

Az előző volt a 100. poszt. Egészen mást akartam, de így alakult. Pont, mint az életed.Egyben megragadnám az alkalmat, hogy megemlékezzem a blog 2. szülinapjáról (ha már az (zs)index nem figyelmeztet, nemúgymintatumblr). Épp úgy ünnepeltem, mint az elsőt.

 Az egész úgy indult, hogy megnéztem a Mocsai-interjút. Aztán a zuhany alatt eszembe jutott pár dolog, amit most nem tudok magamban tartani. Tényleg egyre inkább énblog ez. Előre szólok, ez most nem egy jó poszt.  Itt van ez az ember, olyan sikereket ért el, amiket itthon a…

 Fura ez a világ. Annyi kellett, hogy megnézzem a boston.com-om a pakisztáni képeket. Nyugi, semmi megrázó nincs benne. Nincsenek leszakadt végtagok, meg bombanyomok. A legtöbben csak néhány kisgyerek. Koszban. De náluk ezen nem annyira lepődöm meg.  Azon sem, hogy leharcolt…