Ma sem lesz történet, csak gondolatok.

 

Azt mondják, egy betegség a családban sokmindent megváltoztat. Ahogy egy haláleset is. Nekem kijutott a hétre mind a kettő.  És nem mondom, hogy nem gondolkozom egy kicsit másképp a dolgokról.

 

Leginkább azon, hogy mit is csinálok. Magammal, a családommal, a többi, körülöttem lévő emberrel, meg persze a munkámmal. Mit csinálok magammal? Nos, be kell valljam, hogy ismét egy kicsit destruktív irányt kezd venni az életem. Mindezt természetesen a saját magam jóváhagyásával. Nah de én még mindig messze vagyok a többiektől. A társaság (nevezzük őket így az egyszerűség kedvéért) 24 és 35 közötti fiatalokból áll. Fiúk és lányok tényleg meglehetősen vegyesen. Ez volt a helyzetkép, de a lényeg inkább az életmódjuk. Ha a ’Carpe diem’ fogalma nem lenne nagyon elcsépelt számomra, akkor még alkalmaznám is. Bár még az sem fedné le teljesen.

 

A főbb irányelvek: teljesen mindegy, hogy milyen nap van, hogy mit csinálunk, a lényeg, érezzük jól magunkat. Mindennap vacsora valahol, mert én nem főzök magamra. Minek? Egyedül élek. Jah, te is, akkor együnk együtt ma este valahol. Meg holnap. Meg holnapután is. Hopp, vacsora közben elfogyott egy üveg Gere. Tegnap kettő, el is mentünk este még szórakozni. Ma attól még elvégeztem a munkámat, igaz nehezen értem be 9-re, de 6-ig ment a taposómalom. Úgyhogy ma inkább egy Hilltop legyen. Az sem baj, ha kettő, de jöttök ti is? Akkor inkább három.

 

És ez így megy napról napra. Én egy darabig csodálkoztam, meg kapkodtam a fejem, hogy hát ilyen nincs. De van, és a legtöbben ilyenek. Nem csak ebben a társaságban, hanem a társadalomban is. Már aki megteheti. Akinek van elég jövedelme, hogy jól érezze magát. Mert dolgozol a multiban, hajtás egész nap, és elhiteted magaddal, hogy megérdemled ezt az életmódot. Meg hát de dolgoztál meg a pénzedért, az úgy van jól, hogyha magadra költöd. Aztán 35 évesen azon kapod magad, hogy nem volt még egy hosszú távú (több mint 1 éves) párkapcsolatod, és még mindig albérletben laksz, mert a fizetésedből az évek alatt félretett pénzedből még egy lakás kezdőrészlet sem tudnád kifizetni.

 

De akkor már késő. Mert hirtelen gyereket akarsz, meg családot, meg valakit, aki szeret. Mert ez a lényeg. Találni valakit, aki szeret. Ez a boldogság titkos receptje, én megmondom neked. Ha találsz valakit, aki szeret, úgy, ahogy vagy, akkor leélheted vele az életed. Még akkor is, ha te ne szereted. Mert jó anyja/apja lesz a gyereknek, rendes lesz veled, a tenyerén hordoz, neked pedig nincs más dolgod, mint létezni. Kényelmesen. Csak nehogy a boldogság a kényelem rovására menjen. Ez a fő szempont. A többi majd úgyis jön magától.

 

Én kicsit mást gondoltam. Szokásos családidill. 30 évesen gyerek, már persze lakás megvan, autó mindkét szülőnek, normális munkahely. Évi egy nyaralás, egy síelés, plusz heti három sport, kiegészítve szigorúan futással és szaunával. A gyerek óvodától angolt tanul. Alap. Mint ahogy a zöldövezeti lakás is.

 

Kezdek kicsit messze kerülni ezektől. Úgyhogy lehet, hogy visszatérek a régebbi, jólbevált életszemléletemhez: Live fast, die fun.