Az van, hogy ritkán írok. Meg akkor sem értelmeset. Múltkor is elkezdtem, aztán nem lett belőle semmi. Még szerencse, hogy magamnak írok, és ezért csak magammal kell elszámolnom.

 

Ma sem lesz nagyon téma, csak pár dolog, amik így eszembe jutnak, vagy jutottak, és szerettem volna róluk írni, de aztán valahogy mégsem úgy jött össze.

 

Utálom az ünnepeket. Mindig rájövök, hogy mennyire aljas, mocskos és felszínes minden, még akkor is, ha megszórjuk frissen hullott hóval, meg drágán vett ajándékokkal. Bár idén arra is rájöttem, hogy jobban szeretek adni, mint kapni, valahogy nagyobb örömet okoz, hogy boldoggá tehettem egy másik embert. Ezt sem hittem volna régebben. Úgy látszik, még a végén alapítok egy szeretetszolgálatot. De inkább nem.

 

A karácsonyi káosz elmúlásával választ kaptam egy rég feltett kérdésemre, de persze csak részben. Néhány leleményesebb áruház ugyanis leárazva kitette a megmaradt szaloncukrokat, és meg lehet őket vásárolni azoknak, akik nem elégedtek meg az ünnepek alatt elfogyasztott mennyiséggel. Ez már csak azért is furcsa, mert eddig az a koncepcióm volt erről, hogy így december 24-e elmúltával az összes szaloncukrot egy láthatatlan nagy raktárba teszik, és ott gonosz manók, és még náluk is gonoszabb áruház-igazgatók őrzik, és felügyelik őket, hogy meg ne romoljanak, miközben persze átzacskózzák, és új lejárati dátumot nyomnak rájuk. Nos, be kell látnom, hogy tévedtem, és ez csak február végétől lesz majd így.

 

Vásárlási láz 1.0. Meg vagyok döbbenve. Nem azt mondom, hogy alig vettek az emberek valamit karácsonykor, de azért szinte minden szektorban visszaesés volt, aminek én személy szerint örülök. Jó, nem vagyok retardált, és képes vagyok belátni, hogy ez nem az emberi hülyeség csökkenésének, hanem sokkal inkább a fizetési görbék ellaposodásának volt köszönhető, de még ezt leszámítva is örömmel tölt el a tudat, hogy nem vettek az emberek annyi felesleges, és kevésbé felesleges fogyasztási cikket csak azért, mert karácsony van.

 

Vásárlási láz 2.0. Bio etanollal hajtott autó. Legnagyobb átverés, hogy környezetkímélő. Két okból is. Vegyük az elsőt, a szimplán üzleti célút. A benzin, vagy a gázolaj olcsóbban megtermelhető, de elégése során kibocsát – tfh, azaz tegyük fel, hogy (köszönjük meg együtt T. Cs. tanárúrnak, hogy rászoktatott erre a rövidítésre) – 1 egységnyi káros anyagot. Ezzel szemben, a bio etanolnál nincs ekkora károsanyag-kibocsátás, viszont addig, amíg a növényi alapanyagát betakarítják, a kombájnok azért nem kímélik a környezetet, és nagyjából ugyanannyi káros anyagot bocsájtanak ki a levegőbe, ha nem többet (mérések szerint 1,1-1,3 egységnyit). Plusz megtermelni, azaz elvetni, learatni, foglalkozni vele, sajtolni ezeket a növényeket sokkal költségesebb (értsd: kb 2,5-3x annyiba kerül), mint a benzin előállítása.

 

A másik fele sokkal egyszerűbben belátható. Termeljünk olyan növényeket az ÉLELMET adó termőföldeken, amiket aztán üzemanyaggyártásra hasznosíthatunk. Zseniális. Aki kitalálta, azt sem dicsérném meg. Így is a termőföld a legnagyobb kincsünk, legalábbis ezt mondják. De zsigereljük ki, és élelem helyett termeljünk üzemanyagot. Azt se felejtsük el, hogy eközben a világ egy jelentős részén élelmiszer-hiány, és éhínség uralkodik. Az éhínség népbetegség a 21. században, jó lenne, ha ezt észrevennénk. És ha már mindenáron növényt termesztünk, akkor abból talán inkább előbb az éhezők megsegítését kellene célul kitűzni. Tudom, hogy a megterelt javak nem egyenlően vannak elosztva, és azt is tudom, hogy soha nem is lesznek, de az ekkora méretű tudatlanság és nemtörődömség felháborít, főleg ha emiatt még a mostaninál is jobban kizsákmányoljuk a Földet, amin élünk. Bár ha így folytatjuk, már tényleg nem sokáig.

 

A hülyék kedvéért elmondom: nem azt mondom, hogy maradjunk a benzinnél, vagy közlekedjünk olajkályhákkal, csak azt, hogy talán nem a bio etanol a megfelelő alternatív megoldás erre a problémára.

 

Néha olyan, mintha kezdenem kéne valamit az életemmel. Néha meg tök olyan, mintha nem. És minden jó lenne így, ahogy van. Ez az utóbbi mondjuk elég hamar elmúlik. Jó, tény, hogy nem akarok arra ébredni 30 évesen, hogy anyámékkal nézem otthon a retek klubbot esténként. De talán tettem, és teszek is érte, hogy ez ne is így legyen.