Der/Die/Das Anfang
2009.02.16. 10:53
Annyian mondják, hogy grafomán vagyok, hogy már lassan én is elhiszem. Nem a szórakoztatás a célja ennek a blognak, az itt leírtak nagyrészt inkább csak gondolatok a buta fejemből.
Nos hol is kezdjem? Van 2 alapvető témám, ami már régóta foglalkoztat: 1. Az építőipar és az alkoholizmus (ez mostanában már kevéssé). 2. Dolgok, amikre szarok. Mindkettőből szerettem volna könyvet írni régebben, de mit szépítsük, lusta vagyok, ahogyan azt kell, plusz ugye bajlódni a kiadóval, körülményeskedni a kézirattal, etc. etc. Sok felesleges macerától kíméltem meg magam azzal, hogy ezt blogot indítom annak, hogy ezeket a témákat megtárgyaljam magammal, meg a szánalmas kis életem többi részét is.
Ki vagyok én? A nevem talán nem is fontos, elmondom azt, amit tudni lehet rólam, páran úgy is beazonosítotok majd, főleg akit érdekel. A többieknek egyszerűen maradjak egy nicknév: sumare.
24 éves vagyok, igazi budapesti lokálpatrióta, itt élek, nekem BP az a hely, ahol az álmok valóra válnak. Nem igazán indult jól a karrierem, egy belvárosi bérház 4. emeletére születtem igazi munkáscsaládba, második gyermekként. Apám vájár volt, neki köszönhetjük többek között a 3-as metró alagútját Deák Tértől Újpest-Városközpontig (azt mondja, lenne még 2 megálló Káposztásmegyer irányába, vagyis hogy kiásták ők, csak hát az állam nem igazán akarta tovább vinni, mert ugye - míly’ meglepő, mint ahogy általában ebben az országban – nem volt rá pénz, ahogy most sincs). De ez most a történetem szempontjából indifferens. Szóval 1984-et írunk, amikor megszületek, apám vájár, anyám fogalmam sincs, hogy mit csinál, egy vállalatnál dolgozik a kereskedelmi osztályon. A kis énem belepillant a bölcsőde, majd az óvoda jótékony hatásaiba, majd elköltözünk az V. kerületből egy budai peremkerületbe. A költözés oka prózaian egyszerű: 3x annyi károsanyag van a tüdőmben, mint az normális lenne 6 évesen, szóval a sulit már itt, a vidéki pusztákon kezdem, de ez nem igazán jelent nehézséget. Elkezdem az általános iskolát egy helyi libakergetőben, de vidám és gondtalan az egész, mivel szerencsére szellemi képességeim elég jók, így nem igazán szükséges tanulnom, legalábbis egészen a gimnázium végéig. Közben történnek jó és kevésbé jó dolgok, de ezekről később, de annyit elárulhatok, hogy a gimi évei nekem is elég kellemesre, és mindenekelőtt szórakoztatóra sikerültek. A középiskola után irány egy csodálatos felsőoktatási intézmény, ahol közgazdász válik belőlem (meg szociográfus, pszichológus, és még pár ilyesmi, de ezekre csak mostanában döbbenek rá). A sulik vége után (2007 közepe) pedig dolgozom, ahogy most is. Nos, ezeket nem azért írtam le, hogy untassalak benneteket, csak úgy a miheztartás végett, hogy el tudjatok helyezni a világegyetem bonyolult rendszerébe, ígérem, igyekszem ezentúl érdekesebb témákat boncolgatni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sumare.blog.hu/api/trackback/id/tr87946085
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.