Tudod mi a legrosszabb? Emberekben csalódni. De komolyan. Mindig akkor, amikor épp nem várnád. Amikor épp szükséged lenne rájuk. Meg persze azokban, akikre azt mondod, áhh, benne úgysem. Hát hidd el, hogy de.

No de sebaj, volt már ilyen, és amíg ilyen naív vagyok(mindneki szerint nem, magam szerint igen), addig lesz is még ilyen. Most egy darabig újra nem bízom majd senkiben, jujjdejólesz, már alig várom. Amúgy nem vagyok pesszimista. Mindig azt mondom, hogy sem optimista, sem pesszimista nem vagyok. Én realistának hívom magam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.