Minden rossz. Félelmetesen. Be kellene, hogy húzzon. De nem igazán érdekel.

Igen, ez a legjobb kifejezés. Érdektelenül állok az egész előtt. Ha így lesz, jó. Ha úgy, az is. Pont ugyanannyira.

Munka, család, szabadidő? Unalom. És már csak nevetek. Az álmatlan éjszakáim arcába is.
Kimerültség, insomnia, stressz, bánat? Mindegyik. Miközben egyik sem.

Loptam, de igaz: mindenki a saját szintjén nyomorog.

Meghallgatok mindent. Mindenkit. Ehhez értek a legjobban. Meg tanácsot adok. Érdeklődöm. De nem igazán érdekel. Viszont legalább kitölti a perceket.

Munkahelyi problémák. Stressz. Okosítás az egyik oldalon. Aztán munkahelykeresés a másikon. Szenvedélybetegségek, függés tárgyaktól, vágyaktól és személyektől. Minden ugyanaz, más vetületekben. Lelkisegélyszolgálat 0-24. Free of charge, as well.

Nehéz bármit is mondani. Egy pszichológiai kezelés itt, egy elrontott kemo ott. Egy kis szerencsével mindkettő megnyomoríthat végleg.

Egy dolog azért vigasztal. Seholsejobb (linkszöveg linkzene). És nem is lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.