Oda kell tenni. Különben nem megy. Már el is felejtettem, hogy milyen is ez. Mikor nem csak alibi az egész.

Nem akarok sírni, nem is fogok. Odatevés van. Amíg fiatal vagy. Ez lett volna az előzőben is a téma, csak elvitt a zene. Megint. Mint mindig. Nem bírom kikapcsolni.

De amúgy meg bullshit. Hány olyan embert látsz, aki majdnem belerokkan a munkájába? És ők már nem fiatalok. Én úgy látom legalábbis, hogy a többség nem csak 35-40 éves koráig tapossa szét magát, hanem utána. Is. Vagy főképp utána. Nem példálozok senkivel, nem ragadok ki senkit az ismerősi körömből.

De látod te is. Lehúznak 40 ével becsülettel valahol, és mi a hála? Olyan nyugdíj, ami olyan, mintha nem is lenne. Mert ha nem megy el mellette dologzni valamit, akkor nemsok mindenre futja majd a garzon fenntartása mellett. Már ha saját, mert általában az is albérlet.

Vagy kirúgnak 50 évesen, aztán keressél munkát. Sok sikert. Egy fiatal, szép diplomával, 2 jól beszélt idegen nyelvvel, telítve ambíciókkal, jó ajánlólevelekkel is alig talál, nem hogy egy 50valahány éves.

De sebaj, te legalább tudod, hogy miért dologozod magad halálra. Ha mégsem tudnád, majd én segítek. Mint mindig. A válasz. Éhbérért.

De ha ezt sem vállalod el, akkor elvállalja valaki más. Ott tartunk, ahol az építőipar. Ha nem csinálja meg egy szakember drágán, akkor majd jön egy román vendégmunkás, aki a feléért elvállalja. Jó szakmunkát fog végezni érte. Persze. Amúgy is: vendégmunkás. Szép szó, minimális alatti valóságtartammal.

De ez van ma már minden munkahelyen. Ha te nem vállalod el ennyiért, akkor majd valaki más. Lehet, hogy az ő diplomája a tiednél még jobb is lesz, és neki annyira szüksége van arra a havi hetven ezerre, amennyire neked még szerencsére sosem volt semmire.

Nincsen azonban semmi baj. Majd az állam megsegít. Ha még tényleg hiszel benne, akkor elmondom, hogy miben hihetsz. Maximum abban, hogy kérhetsz majd magadnak tarkólövést, és a befizetett adód 1%-ából elföldelnek egy jelöletlen tömegsírba.

Amúgy nem kell félni, megvan a kivezető út a válságból. Már csak néhány évet kell rá várni, hogy mi is megtaláljuk. Aztán újra olyan lesz minden, mint régen. Vagy még olyanabb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.