Visszatértem. Tudomtudom, hogy rég nem írtam. Ez van. Nem azért nem írtam, mert nem volt téma. Valahogy nem tudtam volna úgy leírni, ahogy szerettem volna, úgyhogy így inkább nem volt írás. Nem szeretek szemetet gyártani.

 

Volt egy kis rehab is, ismét beadtuk ZF Cityt, aki volt már ott, tudja miről beszélek. A többieknek ideírom a polgári nevét: Zamárdi-felső. Nem volt semmi durvulás, ahogy nem is szokott lenni, minimális odatevéssel operáltunk idén is, de azért többen feldobták a bulit, gondolok itt elsősorban a hét hangulatfelelősére B.B. hadnagyra, a.k.a. Melákra.

 

Ha már ZF, akkor el kell, hogy meséljek egy régebbi story-t, ami ZF-hez kapcsolódik. Ez a történet úgy 7-8 éve eshetett meg, ha emlékezetem nem csal. Csiby barátommal épp beadtuk a lenti főváros egyik rendezvényét, és jó hangulatunkat a Bacardi szponzorálta egész éjszaka. Majd mikor kicsit már belefáradtunk a mulatozásba, úgy döntöttünk, hogy megnézzük mit adnak ma a stégen az emberek, úgyhogy kilibbentünk laza higanymozgással a stégre pihengetni. Mivel nem volt valami nagy a buli, úgy gondoltuk, kicsit feldobjuk, és elkezdtük felhívni néhány ismerősünket. Azonban Csiby telefonja valamiért nem akart teljesen a funkciója szerint működni, amit ő előbb nehezményezett, majd a következő jelenet játszódott le az éppen ott szórakozó siófoki tömeg előtt:
Csiby barátom kisétált a stég szélére, majd akkurátusan kimérte a 11 métert, ahova egy ikszet rajzolt. Az ikszre lehelyezte mobiltelefonját, majd bal lábbal mellélépett, hátralépkedett még hármat-négyet, majd nekifutásból belerúgta a telefont a Balatonba egy GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL felkiáltással egybekötve. Ezekután alsónadrágra vetkőzött, majd szépen besétált a tóba, és hozzávetőleg egy óra keresgélés után megtalálta a telefonját, amit reggelre kiszárítottunk, és utána tökéletesen működött.

 

Szóval ilyesfajta bulik is elő szoktak fordulni, de ZF lényege nem is igazándiból ez. Sokkal inkább a régi Diáksziget jelmondata, miszerint kell egy hét együttlét. Valamint az sem egy utolsó életérzés, mikor reggel kisétálsz a teljesen üres partra, és ahogy végignézel a parton, senki nincs még a vízben, csak a madarak üldögélnek a stégeket. Ebben az idilli állapotban egy kisebb úszás, vagy csak egy rövidebb üldögélés a stégen is világmegváltó tud lenni. Ha persze nem próbálod ki, sosem tudod, hogy mit hagysz ki.

 

Az egyetlen probléma az volt, hogy haza kellett jönni. Minden mást hibanélkülinek tudok titulálni.

 

És tudom, hogy szükségem is volt már erre. Persze nem olyan könnyű már, mint régen. Ha most lemegyek, kell 3-4 nap, mire elengedem magam. Régen ez már 1 nap alatt sikerült. Valahogy nem hagytam itthon a problémákat, hiába is terveztem ezt. El kellett telnie egy bizonyos időnek, hogy már csak arra tudjak koncentrálni, ami lenn történik.

 

Nem hittem volna, hogy velem is megtörténik ez, de ez van, nem sírok be érte. Úgy látszik igazuk van a népeknek. Öregszünk. Még én is.