Meghalt. Nincs többé. A képek megrázóak, még jó, hogy már csak egyet lehet látni. De attól is kiráz a hideg.

Bár nem ismertem igazán jól, az tisztán látszott rajta, hogy igazán jó ember. Férfiember létére a kedvesség kiült az arcára, akármit is csináltunk. Mindenkihez ugyanúgy állt hozzá. Nevetve.

Sportember. Sporttárs. Küzdésből ötös. Játékvezetésből szintén. Tisztán látom, ahogy a másik pályán ül a bírói székben, és hallom, ahogy kérdezi, hogy nálunk mikor tellik már le a játékidő. Ezt sem látjuk már a 12-ek tornáján.

Sajnálom. Mert mást már nem tehetek.

Nyugodj békében Csajbi!!!

| In memorian Csajbók Attila (1979. február 19. - 2009. szeptember 10.) |

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.