Uhh, ötmillió éve nem írtam ide semmit. Kemény néha ez a felismerés dolog. Mondjuk nem csak ebben.

 

Nem lesz ma szétcsavart sztori, mert nincs hozzá kedvem.

 

Annyi dolog lenne, amiről véleményezhetnék, hogy inkább egyiket se boncolgatom. A teljesség igénye nélkül azért néhány, minimál véleményezve. Bombahír-videók a tényleg buta magyar egyetemistákról – a jövő nemzedéke elbukott. Befutott színész okozott autóbalesetet – amikor sajnálod a pénzt a taxira. Bajnokok ligáját nyert az olasz csapat – egy olasz játékos nélkül. Majd a folyosón megbeszéljük –Jobbik-képviselő villanyszerelőből.  Bajnok a Debrecen – ma is éhesek maradnak a disznók és ’I szív bohócliga’.

 

Talán elég is ennyi, legtöbbször már nevetek csak. Persze kínomban.

 

Kín. Keserv. Küzdelem. Futás. Margitsziget. Világvége hangulat. (Igen, alliteráltam az elején.)

 

Bár a Szigetet azért imádom. Legutóbb leírhatatlan volt a kidőlt fák között futni. A viharok által átalakított táj egészen lenyűgözött. Persze az is, hogy összesen kb öt ember jött szembe a két sziget-kör alatt. Világvége hangulat, más megvilágításban.

 

Amúgy is sokat tanulok a futásból. Mindenkinek mást és mást jelent. Van egy video is erről youtube-on, akit érdekel: msg me, és küldöm. A futás lényege nekem: legyőzni önmagad. És mindent meg is ad hozzá, neked már csak a saját dolgodat kell tenned.

 

Múlik az idő, és nem látom, hogy sok minden történne. Azon kívül, hogy az emberek megöregszenek. Nincs változás. Nincs fejlődés. Vagy van, de akkor rossz irányba. Éljenéljen.

 

Zene viszont van. Mondanivalóból ötös például a Day vs Mil – Feketén fehéren. Az új AKPH albumrólról pedig még egy szót sem szóltam, pedig érdemes lenne. „Bárkivé válhatsz, mindegy mi a becenév, hogy arc nélkül nyomulnak, mindenki a neten él.” Talán ezt ne is kommentáljuk, kedves messenger és facebook függő pajtásim. Pótcselekvés - helló - kettőezertíz.

 

Nem akarok ma sem megváltoztatni semmit az életedben. Ahogy nem is azért írok blogot, mert trendi akarok lenni. Vagy mert terápiaként alkalmazom, mert küzdök mindennap, és írnom kell, mert ha nem, akkor jajmilesz. Nem is az vagyok, hogy jajjmatörténtvalami, gyorsanmegíromablogba. Akkor csinálnék tumblr-t. Nem, mert utálom. Te is kiraktad, én is kirakom. Virtuális óvoda mindenkinek, aki tud számítógépet kezelni. Web 2.0 és egyéniséghiány keveréke.

 

Én csupán benyomásokat rögzítek. És nem történt ez ma sem másképp.