Nincsenek célok. Amik voltak, azok már feledésbe merültek egy ideje. A legtöbbről meg kiderült, hogy nem is a sajátjaid. Könnyebb volt átvenni egy párat a környezetedből, meg a társadalom is beléd sulykolt jó néhányat.  Ami van helyettük, és te életnek nevezed, az meg…

Az van, hogy a negatív dolgok jobban rögzülnek, mint a pozitívak. Ez tény. Leírtam már én is párszor, nem szeretném ismételni önmagam. De az biztos, hogy rám sokkal nagyobb hatással vannak, mint a pozitívak.  És igen, ez látszik is ilyenkor. Persze csak annak, aki beszélget…

Legyen ma azért szöveg is, ne csak képekkel bohóckodjak már."...this life is a party, I'm never growing up..." Idéztem, aki tudja, hogy kitől, az örüljön magának. Aki meg nem, az kérdezze meg a legjobb barátját. A Google-t. A másik, amire tegnap döbbentem rá:Running…

 Nem ilyen vagyok. Sajnálom. Lehet meg kéne tanulnom örülni az apró dolgoknak is. Bár a nagyoknak sem tudok igazán.  Mikor minden jó. Vagy annak tűnik. Akkor történik valami. Ami bár nem hordozza magában az összes dolog megváltozását, valahogy mégis. Minden egyre…

 Huhhú. Igenigen, jó régen nem írtam már semmit. Hol is kezdjem? Sehol. Minek magyarázkodjak? Nincs értelme.  Lusta vagyok. Ez tudományosan bizonyított tény. Sok minden van, amiről írhatnék, illetve amiről írhattam volna. De aztán valahogy mégsem. Nincs különösebb oka.…

 Csodálkozol. Hogy nem élsz. Munkamunka, aztán ha hazaérsz, még egy kis munka. Ez a 21. század életritmusa. A te életritmusod. Vagyis inkább: az életed.  Igen-igen. Ez egy nagyon egyszerű egyenlettel leírható, még ismeretlen tényező sem kell hozzá, sem egyenletrendszer.…

 Azt hiszem ma sem lesz megváltó gondolat, de még eszmei tanulság sem. Csak úgy írok. A semmiről. Meg amik eszembe jutnak. A saját szórakoztatásomra. Én már csak ilyen önző ember vagyok.  Vagy most kéne elkezdeni, vagy most kéne befejezni. Mindegy, hogy mit. Valamit.…

 Hát igen. Közhelyekkel tele a padlás. Csak az a baj ezekkel a fránya sehonnan se vett, de mégis mindenkitől hallott idézetekkel, hogy veszettül igazak.  Az élet szép. Nah jó, ez persze kivétel, mert az élet nem szép. Vagyis az, de kizárólag ritkán. És amikor épp azt…

 Áhhhh és áááááh. Nem érzek már át semmit. Nyomom a napi 8 órát,9től 5ig, gyakorlatban inkább 7ig, de pofám súlyban, legalább van munkám.  Nah de mindegy is, nem sírni akarok, csak életképeket vázolok. Hogy kicsit mit is meg hova is, nah meg persze miért is. Mert…

 Mindenkinek megvannak a saját démonai, és neki is kell megküzdenie velük. Te sem vagy ezzel másként.  Nyomod a mindennap a bullshit-et a munkahelyeden, görcsölsz és gürcölsz, hogy ki ne basszanak, de mégis. Te vagy a legjobb munkaerő, a kötelező napi 8 órádból 11-ben…

 Ilyenkor jössz rá, hogy ez a világ nem neked való. De már késő. Régen letetted a voksod mellette. Bár valójában nem is te, már az őseid is. Fényévekkel ezelőtt.  Te meg próbálsz kitörni. Azért esélyes, hogy nem fog sikerülni. De próbálkozz csak bátran. Én majd…

 Azt hiszem, hogy itt az ideje elmenni valahova. Nah nem oda, ahova többen is küldenének maguktól. Csak úgy elmenni. Kikapcsolni mindent magam körül. És eltűnni. Néhány napra. Vagy hétre. De leginkább évekre.  Olyan jó lenne. Lenne. Nem a problémák elől akarok elfutni,…