Megfogadtam, hogy nem politizálok, úgyhogy igyekszem is ehhez tartani magamat. Meg hát egyébként is, egyik párt sem jobb a másiknál. Majd én csinálok egy pártot, az lesz a neve, FASZ párt. Fiatal A. Szövetsége. Az A betű mögé bármit be lehet majd írni, alkoholisták, anarchisták, akadémikusok, tökmindegy. A lényeg az, hogy az embereim majd ordibálják az utcán, hogy: Eljött az idő, szavazz a FASZra, vagy Itt a tavasz, támad a FASZ, a variációk számának csak a képzeletem és a marketingtudásom szab majd határt.

 

Természetesen reformokat hirdetek majd, mert hát mi mással is lehetne kivezetni a jónépet a világválságból (ami már ’98 óta érezhető, csak erről senki nem szokott semmit mondani), mint előre átgondolt, jól megfogalmazott, és csak a polgárságot sújtó reformokkal. Na, szóval, az első program neve a Fejleszd Magad, Majd Mi Is Fejlesztünk Valahogy Program vagyis a FMMMIFV. De mivel ez nehezen kimondható, így lehet, hogy inkább az Össznépi Fejlesztési Program lenne. ÖFP. Szimpatikus, ki sem lóg nagyon az ismert rövidítések közül. Ezt úgy képzeljük el, mint a Nemzet Fejlesztési Terv egy jobb változatát, amiből nem kell egy másodikat csinálni, mert nem hozza az elvárt és elmondott számokat. Nem is értem, de komolyan. 3 darab kritérium volt összesen, amiket nem lehet módosítani, mert azokat egyszerűen hozni kell egy nemzetgazdaságnak. Erre mit csinál az országunk teljesen alkalmatlan vezetése? Csinál egy NFT-et, ami nem hozza, majd egy NFT II-t, ami szintén nem, és végül lesz egy Új Magyarország Fejlesztési Terv, amiben sikerül nekik. Hát gratulálok, de tényleg.  Az ÚMFT-ről meg röviden annyit, hogy a közel kilencven oldalon leírt dolgokat öt, azaz öt darab egész oldalban össze lehetett volna foglalni, a többi körülbelül nyolcvanöt oldal nem más, mint teljesen felesleges magyarázó szöveg, néha az ókorból indítva a történetek szálait, aminek néhol értelme, néhol meg jelentése nincs. Szóval ezeket egy kicsit jobban csinálom majd, még az is lehet, hogy esetleg olyan embereket bízok majd meg vele, akik értenek hozzá, mert negyven éve ilyesmivel foglalkoznak, vagy egyszerűen csak tanulták. Le lesz benne írva, hogy a helyzet siralmas, mindenki tegye meg, amit csak lehetséges az ország állapotának javítása érdekében, és legyél olyan rendes, fizesd be az adódat pontosan, mert anélkül nem lesz fizetésem. Aztán ha ezek megvannak, akkor majd kitalálok valamit, addig még úgyis elmegy egy csomó idő, még az is lehet, hogy kihúzom a következő választási évig. Ha meg nem működik, akkor tudom majd arra fogni, hogy hé, én mondtam, hogy tegyétek meg, amit csak tudtok, biztos nem tettétek meg, ezért nincs látható javulás. A mostaniak is így csinálják, akkor én miért ne tehetném meg?

 

A következő lesz a Több Teret Magyarországnak Program, röviden TTMP. Ennek az lenne a lényege, hogy erősítse a magyar termékek és szolgáltatások helyzetét a világban. Mert igenis vannak olyan dolgok, amikben jók vagyunk, és én ezeket erősíteném, hiszen egy jóból kevesebb munkával lehet világszerte ismert és kedvelt terméket csinálni, mint egy kevésbé jóból.

 

Meg még pár ilyesmi. Ha egy kicsit kreatív vagy, tíz perc alatt kitalálsz egy tucatot, és lehet, hogy azok hasznosabbak lesznek, mint a mostaniak. Bár én azt sem zárom ki, hogy a mostaniak is így születtek.

 

Na meg itt í másik dolog, a csupa nagybetűs ÖSSZEFOGÁS. Most, amikor tényleg nincs túl jó helyzet a világban, mindenki összefog. A német, a francia, az osztrák, de még a szlovák parlament is összefogást hirdet. Ezzel szemben mit csinálnak a mi képviselőink? Úgy viselkednek, mint az óvodások. Nem a köz(értsd: az ország) érdekeit tartják szem előtt, hanem a sajátjukat, vagy azt, amit a pártjuk diktál. És akkor még nem is beszéltem a saját zsebük érdekeiről. Nem hiszem el, hogy ne lennének ebben a 386 főben értelmes emberek. Tudom, hiszem, remélem, - tudom, naiv vagyok – hogy kell lenniük. akik képesek félretenni a politikai nézeteiket, vitáikat, különbözőségüket, és megoldást keresni. Még ha találni nem is fognak, de legalább keresnék. Ülnélek le egy asztalhoz, és beszélgetnének, hogy, te, figyelj, nem lehetne ezt vagy azt. Igen, amiről beszélek az az úgynevezett nagykoalíció. Ha Európában szinte mindenhol máshol működőképes, akkor nálunk miért nem? Lehet, hogy mi nem is tartozunk Európához?  

 

A másik dolog, amit nem teljesen értek, hogy ezeket az embereket ugye mi választjuk, tehát a mi érdekünket nézik, azt képviselik, ezért is a nevük képviselő. Itt akkor felhívnám a figyelmet egy paradoxonra. Az én érdekem ugyanis legtöbbször éppen a szöges ellentettje annak, amit határoznak. Azt javaslom, hogy ezentúl ne párt alapján, hanem szimpátia és gondolkodásmód alapján válasszunk képviselőket, és hagyjuk abba ezt, ami most van, mert ez nem parlament. Ez egy olyan Csillagok Háborúja, ahol a Birodalmiak a baloldal, a Köztársaságiak meg a jobb. Én olyan embert szeretnék, hogy képviseljen, akiben megbízom, és tudom, hogy hasonló a gondolkodásmódja az enyémhez, így egy kérdést nagyjából úgy ítél meg, mint ahogy én is megítélném. Ez nem azt jelenti, hogy a parlament létszámát ötezer főre duzzasztanám, hanem éppen hogy lecsökkenteném, mondjuk százra, az szép kerek szám. A jelölteket pedig kvízműsorok forgatókönyve alapján szelektálnám. Nem elég, hogy szimpatikus, legyen a tudása is meggyőző, hogy ha valahol meg kell nyilvánulnia, akkor ne mondjon hülyeségeket. A következő kritérium, hogy beszéljen legalább angolul, hogy ha valahol külhonban képviseli a hazáját, meg tudjon szólalni, és ne csak makogjon, meg azt mondja, hogy hellónájsztumítjú, és idegesen sandítson a tolmácsára.

 

Tudom, hogy nagyok az elvárásaim, de hát könyörgöm, nekem azért nem mindegy, hogy kinek a kezében van az ország sorsa, és így az enyém is. A sajátomat pedig csak olyan emberre bíznám, aki a fenti kritériumoknak megfelel. Ha a mai magyar parlamentben egy ilyen sincs, akkor tisztelettel kérem őket, hogy mondjanak le a mandátumokról, mert jogtalanul bitorolják valaki másnak a helyét.

 

Azt ígértem, hogy nem politizálok. Nem tudom betartani az adott szavam. Ezek szerint a mai magyar politikai életben megállnám a helyem. Csak nem tudnék belenézni reggel a tükörbe.