Nah itt vagyok. Megcsapva bár, de törve nem.

Lett új munka, apró mértékben tönkretesz, kb reggel nem birok kimenni a buszmegállóig, olyan gyomoridegem van, de semmi baj, majd megszokom, majd felveszem a ritmust. Vagy nem. És akkor munkakeresés újból, meg itthon pauzálás. Nah azt nem, úgyhogy akkor inkább megszakadok, de akkor is végigcsinálom.

Kereskedelem. Hát jah, kellett nekem ez. Ha már ez tanultam, akkor nosza, rajta, csináljam is. Ahha. Csak arról valahogy senki sem szólt, hogy olyan kvóták vannak, hogy beledöglesz. Az enyém: 1.5 millió jómagyar királyi forintnyi üzletkötés, plusz 10 új szerződés(aka új ügyfél). Jah, azt nem mondtam, hogy ezt egy hónap alatt, kezdőként. Szóval, azt hiszem, belerokkanok, de tudod mit? Akkor is megcsinálom. Dögöljön meg mindenki. És a végén majd mosolygok, hogy hát persze, hogy megcsináltam. Kihaénem. Közben meg kihordok lábon 3 infarktust meg egy szolidabb gyomorfekélyt.

A kezdés sem volt jobb. 3 napig előadás, 9től du 4ig. ez aból állt, hogy 90 perces előadást tartott néhány ember, ők váltogatták egymást, egy nap kb 4-5 előadó. Mi voltunk csak állandóak, 4en. Szóval mint egy magánsuliban, figyuzzámindenre, meg jegyzeteld le, és 2 perc múlva már tudd is. Aztán ez így ment 10 perces szünetekkel du 4ig. Nah jó, első nap csak f3ig. Aztán olyan kis gyenge volt a képzés, hogy most már az összes árat, felületet és kedvezményt ismerem, amit csak el lehet adni. Bár dolgozni azt mégtöbbet kell, mert a 4ből először csak 3an lettünk, mert egy srác lelépett, hogy talált jobb melót, majd a 3adik ember is. Emberünk megkérdezte a vezetőnket, hogy ilyen kemény lesz-e majd a munka mint a képzés? Erre a kereskedelmi vezető beközölte, hogy az egy kicsit keményebb lesz. Nah, itt azt mondta az akkor még leendő munkatárs, hogy akkor köszi szépen, neki ennyi elég is volt belőle. Majd felált és hazament.

De sebaj, nyomjuk, mindenki bíztat, hogy jól csinálom, de hát mi mást mondhatnának? Még ha nem is így lenne(mivel nincs is így), akkor sem mondanák meg. Mert akkor ki csinálná meg? Ha én nem végzem el a munkát, akkor senki. Ez az örök szabály itt is érvényes.

Plusz ha nem végzem el a munkát, akkor nem kapok pénzt. Az pedig nem lenne túl jó. Nem azt mondom, hogy betegre keresem magam, mert hát finoman szólva sem, annyi fogok keresni kb előreláthatólag, amiből szűkösen kijövök havonta. Az is barokkos túlzás lenne, hogy éhbérért dolgoztatnak. Mert étvágyam az nincs. Ma is először vacsoraidő után, este fél 8 körül éreztem, hogy ideje lenne valamit enni. Ezt onnan tudtam, a gyomrom is jelezte, hogy most már magamhoz vehetek némi táplálékot, nem löki vissza egyből valamilyen formában.

De hát ez van, a pénz meg kell. Nem jól jön, hanem kell. Ez van. Ha akarok vmit, akkor nem tehetem meg, hogy nem csinálom meg ezt, a gyomrom is megszokja. Majd. Egyszer. Talán...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.