Bajcsy-Zsilinszky Kórház, ma, azaz hétfő reggel 07:25. Épp azon gondolkozom, hogy hogyan ne csukódjon le mindkét szemem, miközben kiérek Kőbánya csodás perifériájára. Már maga az út egy külön esettanulmány témája is lehetne, ahogy a 28as vagy a 32es jelzésű villamos kizötykölődik a Blaháról Budapest VIII. és X. kerülete, azaz Józsefváros és Kőbánya szépségei között Jászberényi út –külsőre. Voltak olyan részei az útnak, ahol inkább becsuktam a szemem.

 

De amint épp túltettem magam a villamosút okozta élményeken, már lépdesek is be a Bajcsy kórház előkelő várótermébe. Az elsőbe. Nekem itt semmi dolgom, gondoltam naivan, de mint később kiderült, nem ismertem még eléggé a rendszert. Belépek a kertbe, A épület, rohanok fel, 4. emelet, gégészet. Épp kezdek örülni, mikor meglátok egy nővért, hogy a műtéti vizsgálatokkal hamar megleszünk, de ő mosolyogva közli, hogy hát ahhoz előbb be kell jelentkezni. Nah, mondom magamban, ez biztos gyorsan megy. Vissza az első váróba, ahol orbitális tömeg fogad. Az emberek egymást taposva próbálják megbeszélni a másikkal, az információs hölggyel vagy éppen a betegfelvevővel, hogy nekik milyük fáj, jajj de nagyon, és persze hogy ez már így van ’73 óta. Egy bácsikából velőt áthatoló ürülékszag árad, egyik lábán cipő, másikon papucs, és közben folyamatosan motyog maga elé.

 

Épp kezdenék kétségbe esni 5 perc tétlen és teljesen haszontalan felesleges várakozás után, amikor felcsendül egy hang valahol az információs pultnál, hogy a H épületben is be lehet jelentkezni. Én kapva kapok az alkalmon, és már robogok is, bár a kezdeti lendületem hamar alábbhagyott, ugyanis rájöttem, hogy fogalmam sincs, hogy hol van a H épület. De sebaj, egy kis útbaigazítás után már benn is vagyok, megtámadom az info pultot, rendben, bejelentkezek, de ekkor már 07:45 a central eurpean time, és mire visszaérek a gégészetre, már saccperkábé 12 ember várakozik egyéb ügyes-bajos dologgal. Itt még mindig nem éreztem a vesztemet, mosolyogva átvágok rajtuk, be a nővérszobába, hogy bejelentkeztem. A kedves főnővér újfent mosolyogva közli, hogy ez így oké is, már csak annyit kell tennem, hogy a szakambulancián kérek papírt a vérvételre. Kérdésemre, hogy azt hol találom, csak ennyit válaszol: az az ajtó a folyosón, ahol a legtöbben vannak.

 

Itt már kezdett elszállni az őszinte mosoly az arcomról, de még úgy gondoltam, hogy egy papírt elég hamar szerzek, oldottam már meg ennél nehezebb dolgokat is rövid idő alatt. Beállok az ajtóba, kinyílik, egy smasszer felépítésű nővér kilép, hogy allergiavizsgálatra lehet betódulni. Mondom neki, kézcsókomelnézésténcsakegypapírt…. erre becsukja az ajtót, miközben bámul az arcomba. Nah, itt kezdett egy kicsit sok lenni a dolog, úgyhogy bekopogtam. Nem kellett volna.

 

Ajtó ki, smasszer kiugrik, hogy én ki vagyok, és mit képzelek, ne zavarjam a rendelést, mondom neki, nyugi van, nénje, én csupán egy papírt kérek erre meg erre, na itt kilép egy újabb nővér, aki már nagyságrendekkel normálisabb, hogy azt bizony nála kell. Felveszem a legszebb mosolyom, jajjkézcsókoménaztnemnemtudtam, és már nyomom is lehető legrosszabb se eleje se vége szövegemet, de meggyőzően, úgyhogy megbocsájtanak, de még így is félórát várnom kell, mert épp szaladgál egy csávó, akinek nincs jobb füle, illetve van, csak éppen a kezében, és az egész osztály vele van épp elfoglalva.

 

Amúgy is érdekes emberek voltak, némelyikről nem tudtam eldönteni, hogy részeg, vagy őrült, ahogy azt sem, hogy szegény nyugdíjas, vagy hontalan. Bele kell nézni ebbe a világba is, hogy egy kicsit visszahúzzon a valóságba, mert hajlamosak vagyunk felettébb könnyedén kezelni a dolgokat, mintha azok maguktól értetődőek lennének.

 

Átvágva a vadregényes tájakon elkezdem értékelni, hogy itt lakunk a puszta közepén, mert igaz, hogy ez nekem csak Budatétény, de örülök, hogy nem a Pongrácz-telep.

 

Azt is kiemelném, hogy a nővérek, akik vért vettek, illetve EKG-t, plusz a többi vizsgálatot csinálták egytől egyig (a smasszer kivételével) teljesen korrektül és betegcentrikusan álltak hozzám (végeztünk is mindennel kb. 1 óra alatt), és úgy végezték a munkájukat, hogy semmi kivetnivalót nem lehetett volna benne találni. Szerintem ez pont egy olyan szakma, amit máshogy lehet csinálni, csak nem érdemes.