Néhány ismerősömben látom, ahogy feltűnik a gyerekvállalás gondolata. Egyetlen dolgot szoktam erre mondani: inkább kutyát vegyél.

No nem azért, mert nem bírom a kölyköket (bár tény, h nem rajongok értük, főleg ha egész nap zajonganak valamit), sokkal inkább azért, mert szerintem az emberek jelentős százalékának fogalma sincs róla, hogy mekkora felelősség egy gyerek. Egészen addig, amíg meg nem születik.

Az egy dolog, hogy rengeteg pénz kell hozzá, ezt most tekintsük adottnak, és állandónak. Nem kell megijedni, nem ment el az a maradék kis eszem is, - bár a hétvégi illegál-kalóz-busz-party után nem lenne kizárt ez sem - csak a megszokott anyagiasságot most félreteszem, mert nem ez a fő szempont. Kivételesen.

Mert hát ugye egy gyerekhez azért nagyon sok minden kell. Türelem, amit a legtöbben elsőre mondanátok, azonban szerintem van valami, ami még ennél is sokkal fontosabb. Következetesség. Ennek hiányában a nevelés teljes kudarcra van ítélve. És nagyon sokan mégis elkövetik ezt a hibát, hogy következetesség hiányában nevelik a gyerekeiket, aztán meg csodálkoznak, hogy a gyerek olyan lett, amilyen.

Félreértés ne essék, nem akarok kioktatni senkit, és tudom, nah jó nem tudom, csak el tudom képzelni, hogy milyen nehéz lehet gyereket nevelni. Éppen ezért javasolom azoknak az embereknek, akik gyereket szeretnének, hogy vegyenek előbb egy kutyát. A többi háziállat nem olyan jó, a kutya példája szemlélteti a legjobban a nevelést. Nem hiába tekinti a legtöbb gazdi a gyerekének a kutyáját.

A saját példámon tanultam meg, hogy igenis mennyi türelem, de mindenekelőtt következetesség szükséges egy ilyen csöpp élőlény megneveléséhez. És nem kell a kutyából katonatisztet nevelni. Csak egy olyan kutyát, aki érti, amit kérsz tőle, és teljesíti is. Ahogyan az elvárható. Ha még nem próbáltad, akkor rajta. De azt garantálhatom, hogy sokkal több energiára lesz szükséged, mint azt a legmerészebb álmaidban képzelted.

És ennek a folyamatnak sosincs vége, amíg valamelyikőtök él. A kutya nevelése élethosszon át tartó folyamat. Nincs olyan, hogy most végeztünk. Másnap is van séta, játék, orvoshoz járkálás, és még sorolhatnám.

Próbáld ki, tényleg csak ezt tudom javasolni. És ha ezen a teszten megbuksz, mert a kutyád nem olyan lett, amilyennek próbáltad nevelni, akkor szerinted hogyan boldogulnál egy igazi gyerekkel? A kutyát még beírathatod kutyaiskolába, ahol szakemberek próbálják átnevelni, és nevelheted velük közösen, de egy gyerek azért egészen más.

Itt az iskola és a tanárok nem végzik el helyetted, vagy veled együtt azt, amit neked kellett volna a gyereked életének első szakaszaiban. Főleg nem ebben az országban.

Még több probléma, sokkal nívósabb feladatok, sokkal több törődés és odafigyelés, megsokszorozódott lemondás az összes más dologról. Biztos, hogy készen állsz minderre?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.