November végén

2009.11.30. 17:16

 

Huhhú. Igenigen, jó régen nem írtam már semmit. Hol is kezdjem? Sehol. Minek magyarázkodjak? Nincs értelme.
 
Lusta vagyok. Ez tudományosan bizonyított tény. Sok minden van, amiről írhatnék, illetve amiről írhattam volna. De aztán valahogy mégsem. Nincs különösebb oka.
 
Annak sem, hogy most írok. Úgyhogy megint nincs sztori, inkább csak gondolatmorzsák.
 
Munka. Meguntam. Nem vicces dolog már sokat dolgozni, elvégezni több ember helyett dolgokat. Meg amúgy is. Nem kelek fel undorral, de nem örülök, hogy be kell jönni elvégezni a napi szemetet. Pont ez az, amit el akartam kerülni mindig is, hogy ne legyek olyan, mint a többi szerencsétlen. Nem akarok úgy dolgozni, hogy munkaundorom van. Mert nincs is, csak kicsit kilátástalan kitekintgetni a papírhalmok és file-struktúrák közül, és látni, hogy csak néhányan csinálunk is valamit, a többiek meg tesznek az egészre, és letolnak magukról mindent. De talán ez még nem is az igazi gond. A probléma sokkal inkább az, hogy beleuntam ebbe, és valami mást csinálnék szerintem, de lehet, hogy csak munkakört kéne váltanom. Mondjuk, amúgy sem tudnám elképzelni, hogy egész hátralevő életembe egy dolgot fogok csinálni. Kivéve, ha az valami olyan dolog, amit szeretek csinálni, és ugyebár azt nem tekinti az ember munkának. Óriási közhelyek, óriási igazságok.
 
Szórakozás. Hát, azt hiszem ezt most nem is részletezném. Talán elég annyi, hogy a mostani volt az első olyan hétvége, hogy inkább pihentem, és a barátaimmal voltam, és nem mentem semerre. Ki kellett pihennem pár dolgot, nemhiába, nem vagyok már 17. Sajnos. Nem sajnos. Sajnos.
 
Az utóbbi, és az előtte lévő bekezdés kapcsolódik egymáshoz. Gyengébbek kedvéért: mivel hétköznap kifacsarom magam odabenn, a kedvenc munkahelyemen, mindig azt mondom magamnak, hogy majd hétvégén pihenek. Nah, ebből az valósul meg, hogy edzés, meg edzés, aztán csodák csodája, valami kevésbé szolid szórakozás, azaz party high, és csodálkozom vasárnap délután, hogy egy éjszakám maradt aludni.  Persze. Nem csodálkozom, nevetek.
 
Szóval most jól jött ez, hogy inkább ésszel gondolkoztam, ami pedig ugye nem erősen szokásom.
 
Tudom, hogy már nem fogok úgy megöregedni, hogy azt mondjam majd, jajjj, még mennyi mindent ki akartam próbálni. Nem, ez a veszély nem fenyeget.
 
Az igazság sokkal egyszerűbb ennél. Nincs kedvem felnőni. Pedig muszáj lesz. Mondjuk jó lenne örökre hülyegyereknek maradni, mert ugye a csodás társadalmunk ezt látja bennünk. Igen, talán ez illik ránk, 100% eredeti hülyegyerek. Meg még valami, ami szintén igaz ránk. Egyszer Kriszitől hallottam: WhizKidz. Igen, szleng. Nézd meg mit jelent.
 
Nem a felelősségvállalás aggaszt, már egy jó ideje túl kellett lépnem ezen. Inkább az elszürkülés, a taposómalom. Ahogy látom, hogy úgy élek, ami ellen pár évvel ezelőtt kézzel-lábbal tiltakoztam. És megesküdtem volna bármire, hogy én nem fogok így élni. Persze hogy nem.
 
Nem jön be. Ennyi. Nap mint nap felkelek korán. Aztán dolgozósdit játszom. Aztán edződés, este alvás. Meg ugye mellette a minden más, mert valamiből élni kell. Hétvége meg ugye káosz/téboly, rohangálás. Igyekszem belesűríteni 2 napba az életemet. Azt az életet, amit eddig heti hét napban éltem. Ne csodálkozz, ha te maradsz ki belőle. Valószínűleg akivel nem találkozom mostanában, az áll a legközelebb a szívemhez. Szűkösebbek lettek az erőforrásaim (mint ahogy ezt megtanultuk, ez a közgazdaság alappillére), és meggondolom, hogy mit csináljak abban a néhány pillanat szabadidőmben. Remélem, hogy több idő jut majd az írásra is, de nem ígérek semmit. Viszont azt maradéktalanul betartom.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sumare.blog.hu/api/trackback/id/tr921564139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az élet váladéka 2009.12.28. 23:04:31

Azt látom vissza olvasva ,csak néha csapok ide .

Ez a blogg kezd egy életprogram kliséivel foglalkozni ,elég depresszíven ,a hangulat okát érzem ,nekem olyan ötven évesek meglátása.

Ez az élet és a munkás szórakozása azért érdekes ,kiváltságos embereknek erről nem is volna véleményük mert nem tudják a kettőt kapcsolni ,de a java ember így jár ebben a világban ,bizony melózik .
Van aki egy életen keresztül csak robotol ,semmi vagyon költés és szórakozás,csak nyomor és lét közeli élet.
Ami a legszarabb ,mikor se meló se barát ,se család .
Neked ez mind van ,gondolom az írásaidból ,persze mindenki jobban szeretné élni az életét ,de ennyire keseren se szabadna látni ,főleg akkor mikor még fiatal az ember és előtte van még jó pár év .
Evezel a csónakoddal ,sok munka gyűjtés után ,ide oda csapsz a lapáttal nem borulsz ,kúrva jól haladsz vigyorogsz, és akkor valami szét basza a csónakot alulról ,nem rajtad múlott de mégis hibáztál ,akkor fogsz azon gondolkozni ,miért nem mentem végig a folyóban először radarral ,jó akkor a következő szakaszt előbb leellenőrzöm tök fasza erre majd haladhatok a nagy csónakommal ,de mi ez ? vérzik a talpam elvágott egy üvegdarab ,bassza megy fel a vércsík a lábamon ,most kéne egy gyors orvos ,vagy a vérmérgezés elvisz .
Máris változott mindennek a fontossága .
A mulandó anyagi vágyat máris felcserélte egy fontosabb, az életben maradás .
Jobb műsor legyen a tv ben,nagyobb legyen a kéglink ,jobb melóm legyen ,a feleségemnek ne legyen akkora melle ,vagy nekem nagyobb legyen .
Ezekre a dolgokra egy válasz létezik ,az az élet mozgatója ,maga a VÁGY ,ez mindenkinek van ,csak a kezelése nehéz !

Bocs ,lehet hogy hibás !
süti beállítások módosítása