Sokan sok mindent mondanak a fociról. Főleg a magyar fociról. Mert ugye ebben az országban mindenki ért mindenhez, de a focihoz a leginkább.

 

Én sem tervezném, hogy most bemutatót tartok. Sem az állapotokról, sem a háttérben meghúzódó érdekekről, sem a kórtörténetről, ami a magyar focistákat jellemzi. Csak mondok pár szót, ahogy szoktam. A buta fejemből.

 

Jó dolog a felkészülési meccs. Főleg ha az ellenfél Magyarország válogatottja. Azért nem azt mondom, hogy Magyarország legjobb tizenegye, mert ez nem biztos, hogy lefedné a valóságot.

 

Szóval, jó dolog az ellenfélnek. Megtanulja, milyen egy csapat ellen játszani, akik félúton vannak az igazi ellenfelek, és az edzésről megismert gurulós sorfalbábúk között. Ugyanis néha azokról is tud úgy pattanni a labda, hogy a saját kapujukba talál, de a mieink még néha vissza is rúgnak.

 

Jó dolog a magyar csapatnak is. Megtanulják a srácok, hogy merjenek nagyot álmodni. Csak ne felejtsék el utána megvalósítani. Különben így járnak, hogy soha be nem teljesült, örök ígéretek maradnak.

 

És hát ne felejtsük az el a felkészülési mérkőzések igazi győzteseit. A nézőket. Mert igen, mi, nézők vagyok a győztesek. Néha élőben élvezhetjük kishazánkban jó válogatottak mégjobb játékosainak passzolgatását, és láthatjuk, hogy ők hogy rúgnak gólokat. Vagy a csodálatos televízión nézhetjük, ahogy a mi fiaink vendégeskednek náluk, és hogyan kapnak idegenben is gólokat. Tegnap például szolidan hatot.

 

Igen, a felkészülési meccs lényege ez. Felkészíteni a magyar szurkolókat, hogy igenis kikapunk. Szinte mindenkitől. Lehetőleg sok góllal. Erre pedig kell is a felkészítés, így hát most innen köszönném meg a szervezőknek. (Mondjuk nem mintha én valami mást vártam volna, szóval inkább csak a többiek nevében, de azért köszönjük.) Úgyhogy magyar szurkoló készülj, ne álmodozz, nem lesz itt focicsoda.

 

Lehet, hogy alábecsülöm a válogatottat. Nem kapnánk ki mindenkitől. Talán a feöer-szigeteki féllábúakkal sikerülhet egy iksz. Itthon. Idegenben sima 4-0-s zakó. Ahogy edzésen is legutóbb a kertész elszabadult fűnyírója nyert hárommal úgy, hogy a srácok még a kaput sem találták el. Mondjuk az sem volt jobb, amikor a kapufa vezetett 1-0-ra a szünetben. De sebaj, elmondhatták, hogy hozták a meccset rúgott gól nélkül. Valljuk be, ez sem kis teljesítmény.

 

Én nem varrnám a kialakult helyzetet egy ember nyakába. Bőven benne vannak ebben olyanok is, akikről még nem is gondolnánk. Még azt sem, hogy közük van a magyar labdarúgáshoz. De higgyük el, hogy a játékosokon, és a mindenkori sportvezetőkön kívül ők is rendesen felelősek a hanyatlásáért.