Akartam írni ma is. Mármint blogot. Ide. Csak aztán valahogy mire idekerültem, elfogyott a gondolat.

Mostanában úgyis kezd a mennyiség a minőség rovására menni. Nem kell mondani, feltűnt nekem is. Ez ha minden igaz, a 94. post. De lehet, hogy csak a 93. post. Lusta vagyok újraszámolni.

A 100adiknál lesz valami hatalmas meglepetés. Vagy nem.

Sajnálom igazán. Jobb témák voltak a fejemben egész nap, de már ilyenkor már csak szóviccek pörögnek. Illetve már azok sem.

Van amúgy ugye ez a koreai kövöldözés, de hát nem igazán mozgat már. Egy napig mindneki retteget, most meg nem hallani már semmit. Csökken a hírérték. Legközelebb már lesz netes stream egy háborúban, mint a múltkor szerencsétlen chilei bányászok feljövetelénél.

Itt van a pánik a magánnyugdíjpénztárak körül. A nyugdíj sosem érdekelt, úgysem érem meg, mert mire megérném, felemelik annyira nyugdíjkorhatárt, hogy ne érdekeljen.

Kampányolhatnék még a zöldek mellett, hogy Márk is boldog legyen, de most elég annyi, hogy vigyázzatok mindenre, mert jön hó, és  lesz szmogriadó. Ha ügyesebben kombinálom ezt, akkor egész jó kis rím lett volna belőle.

Jah, amúgy az utóbbi napokban kiolvastam az internetet. Aki nem hiszi, járjon utána.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.