Tudom. Régen minden jobb volt. De most már nem régen van.

Most már unod. Unod a bloggert, unod a tumblrt, unod a 'bookot, unod a foursquare-t. Zseniális költemény itt.

Unod az egészet. Már pótcselekvésnek se jó.

Unod. Mit csinálsz az életed helyett? Sírás. Hogy semmi sem jó. Meg egyébként is. Kellett már valami, hogy szenvedj egy kicsit. Nem is te lennél.

Új dolgok nem igazán hoznak lázba, a régiek pedig már egyáltalán nem érdekelnek. Csodálatos kilátások. Nem is érted, hogy mit keresel itt. Hogy kerültél ide?

Nem. Nem akarod megnevezni a felelősöket, mert mindannyian tudjuk, hogy ki tehet róla. Nem. Nem az, akinek sosem mondjuk ki a nevét. Most csak magadra mutogathatsz.

Egyre rosszabb, miközben egyre jobb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.