Iszonyatosan jót pingpongoztunk a budaörsi kék sportáruházban. De tényleg. Úgy beadta, ahogy már régóta semmi sem. Mondjuk de, talán ugyanez a tevékenység pénteken. Akkor is hülyének néztek, meg sztem most is az áruház dolgozói, meg persze a vásárlók is valószínűleg.

Jah, előrebocsájtanám, hogy nem tudunk pingpongozni. Sem a Peti, sem. Viszont cserébe hihetetlen lelkesedéésel tudunk játszani, és ettől szerintem mindenki azt gondolja rólunk, hogy pro-k vagyunk, pedig hidd el nekem, még advanced-ek sem.

Jó, tény hogy jobban nyomjuk, mint a sok helyi gerinctelen, meg a hétvégi anyaapa, és persze a sok szerencsétlen hülyegyerek, de azért maradjunk a lelkes amatőr megnevezsnél, amikor a pingpong tudásomról beszélgetünk.

Nah, szóval úgy történt, hogy múlthéten kinéztünk valamiért a D.-ba, ide a nem messzi Budaörsre. Jah, tudom már, Mizuno ill. Asics röplabdás cipőket keresgéltünk, de hát az elsőt nem nagyon árulják már, a másodiknak meg találtunk saját márkaboltot, szerencsére Budapesten. Ugyanis a Mizuno hasonló boltja Szegeden van, oda pedig nem tudok leugrani hétköznap, hogy vegyek egy cipőt, rendelni meg necces, mert elég kényes vagyok a cipőimre. Szóval próbálgattuk a cipőket, meg nézelődtünk, aztán az az ötletünk támadt, hogy ha már itt ez a sok asztal, akkor játszunk egy kis pingpongot. Ami olyan jól sikerült, hogy másfél óra lett belőle.

A mai látogatásunk már célirányosabb volt, ma szimplán azért mentünk ki, hogy pingpongozzunk, ott is ragadtunk egy röpke 2 és fél órára. Közben (főleg a múlthéten, de azért kicsit most is) én azért szórakoztatttam magunkat, és a kedves körülöttünk levőket azzal, hogy kommentáltam a versenyhelyzeteket. Magamat elneveztem bosnyák tigrisnek, a balkán örökös bajnokának, az albán junior világbajnoknak, és így tovább. Tettem mindezt Peti és a körülöttünk állok legnagyobb örömére, meg hát persze hoztuk a szokott formánkat, ismét rendesek és főképp kedvesek voltunk mindenkivel. Segítőkész voltam, meg minden, de néha nem tudtuk megállni, hogy arcon ne nevessünk embereket.

De most komolyan. Néha úgy érzem, hogy minden ember kissé fura itt a környéken. Jó, én sem vagyok egy átlagos, normális élőlény, de ők, hát nekem kicsit túltesznek a határokon. Lemegyek a helyi szórakoztató és bevásárló központba, és hányok. Ahogy ránézek az emberekre, azonnal érzem, hogy itt vagyunk a külváros legszélén. És ezzel amúgy nem is lenen probléma, ha az emberek nem tennének rá még egy lapáttal. Például én megrögzötten nem megyek el vásárolni joggingban. Jó ide a sarki közértbe kenyérért meg tejért persze, de pl. ruhát venni, vagy ilyesmi, azt azért nem. Ők meg simán. És nem egy-egy ilyen van, hanem egy-egy olyan, aki nem. Vagy az is lehet, hogy ez csak nekem ilyen furcsa, és mindenki másnak természetes? Ez sem lenne meglepő, csak inkább egy újabb példa arra, hogy nem teljesen átlagos a gondolkodásmódom.

Én nem azt várom el, hogy ingben meg szövetnadrágban járjanak az emberek a hipermarketekbe, mert hát tényleg nem, ez itt nem a Mom Park, ahonnan kinéznak, ha nem így mész be. Csak valahogy úgy érzem, hogy nem adják meg a többi embernek a tiszteletet. A legjobb példa erre a nagypapám, aki már sajnos nem él. Ő, akármi is történt, ha elment valahova, és legyen az az utolsó utáni bolt vagy piac a VIII. vagy a XIII. kerületben, akkor is megborotválkozott, felvett egy tiszta inget meg egy nadrágot, és úgy indult el. Benne még benne volt ez, hogy megtiszteli a többi embert azzal, hogy nem megy ki koszos ruhában és ápolatlanul az utcára. Valahogy nekem ez a szimpatikusabb. Bár ha belegondolok, lehet, hogy ő egy olyan korból jött, ahol az emberek még tisztelték egymást, számomra ugynais egyre világosabb, hogy a mai utca emebrének hiába problánám elmagyarázni, hogy mit is jelent a 'kölcsönös tisztelet' kifejezés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.