Válság van. Mindenki ezt nyomja most, és nekem már egy kicsit elegem van belőle. Az utcán, a tömegközlekedésben, mindenhol mindenki csak sír. Mondjuk ebben mindig is jók voltunk mi, magyarok. Olyan emberek mondják leginkább, akinek tényleg betett. De leginkább azért, mert hülyék voltak.

 

Hitelre vegyél mindent. Mert úgy könnyű. nem azt mondom, hogy én nem arra fogok lakást venni, mert dehogynem, és mert másra úgysem tudnék. De amikor veszel hitelre kocsit és lakást, majd berendezed, és persze ezt is hitelre, mindezt pár éven belül két minimálbér közeli fizetésből, akkor ne csodálkozz, hogy szarul állsz. Gondolkozni kell, és nem fogyasztani ész nélkül. Hidd el, annyira nem nehéz.

 

Persze én tudom. Csábító ez az életvitel. Mindent akarok, de most. Fizetni meg lehetőleg minél több részletben. A végén. Rábasztál, mert most vagyunk a végén. Most megszenvedtek a hitelből finanszírozott életstílusotokért.

 

A másik meg az, hogy ha egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit is foglalkoznál a pénzügyeiddel, akkor nem lenne hitelkártyád, meg teszkó és madaras teszkó kártyád. Hogy miért nem? Hát azért, mert ők a te pénzedet használják, te meg még fizetsz is nekik ezért. Mert ez az igazság.

 

Sőt, ha már itt tartunk, bankkártyád sem lenne. Mert azzal tartod el a bankokat, illetve még jónéhány intézmény. A kedvenc közgazdász tanárom mondta mindig, hogy ő sosem használna kártyát, és a mai napig készpénzben veszi át a fizetését. Azt mondta, ő a béréből nem ad egy fillért sem a pénzintézeteknek.

 

Úgyhogy tessék mélyen magatokba nézni, és pislogni, hogy mennyire sötétek is vagytok. A válság jelei már néhány éve vészjóslóan villogtak, még az általatok agyonmajmolt és túlsztárolt médiákban is, és nem kellett orákulumnak lenni, hogy belelássunk, be fog következni az, amitől az elemzők tartottak. Akkor kellett elkezdeni félretenni, és visszavenni a pazarló életmódból. Tudom, hogy nem jó érzés feladni a kényelmes, szinte gondtalan és nemtörődöm életedet, de ha el akarsz érni valamit ebben az életnek nevezett tragikomédiában, akkor annak nem nagyon van más módja.

 

Én pedig el akarok, mert nem tervezem, hogy egy nyomorult alkalmazott maradjak, aki abban reménykedik, hogy majd valahonnan rászakad a nemzeti aranytartalék, és akkor hejj de jó lesz majd, mert soha többé nem kell dolgozni. Mert ezt szeretnétek, kivétel nélkül mindannyian. Pénzt, mindegy hogy milyen forrásból, csak dolgozni ne kelljen érte. Megkaptátok. Most pedig fizetitek az árát. Úgy, hogy majdnem beledöglötök. Nem tudok mást tenni, gratulálok. Tiszta szívből.