Az van, hogy a negatív dolgok jobban rögzülnek, mint a pozitívak. Ez tény. Leírtam már én is párszor, nem szeretném ismételni önmagam. De az biztos, hogy rám sokkal nagyobb hatással vannak, mint a pozitívak.
 

És igen, ez látszik is ilyenkor. Persze csak annak, aki beszélget velem. Amúgy kaméleon-style.

 

Egyrészt rohadtul megvisel, hogy egy nap alatt 20 fokos hőingás van a napi középhőmérsékletekben. A szerveztem minden létező jellel tiltakozik, hogy ne tegyem ki ilyen körülményeknek. Szóltam neki, hogy nem az illetékes szervnél jár, és átirányítottam az Exxonhoz. Meg azokhoz, akik minden lelkiismeret-furdalás nélkül kizsákmányolták és kizsákmányolják a Földet, és nem utolsó sorban a lakosságát. Hello-MULTI-kulti.

 

Aztán itt van ugye a krónikus alvászavar. Hat óra általában elég is lenne, de hát annyit hetek óta nem aludtam egyhuzamban. Mindegy, majd helyrejön ez is, ahogy az olajszennyezés áldozatai.

 

Emberek. A munkám [a többes szám helyesebb lenne, de most ezen ne akadjunk fenn – a szerk. (aki szintén én vagyok)] során találkozom szinte mindenféle típussal, és a legtöbbnek annyira keserű életet dobott a gép, hogy komolyan sajnálom. Megkeseredve, ötvenvalahány évesen remegve végzi a munkáját, és retteg, hogy kirúgják. Tudja, hogy nem találna állást, még akkor sem, ha kitűnő szakember. Ilyenekkel vagyok körülvéve napi 10 órában. I’m lovin it.

 

Amúgy igazából mindezt magunknak köszönhetjük. Illetve hát kedvenc társadalmunknak. Belemehetnék bővebben, de szerintem elég így is: később munkavállalás – nagyobb fizetési igények – karrier később indul a vártnál – nyugdíjkorhatár kitolódás – túlfogyasztói társadalom – ostobán megválasztott hitelek többnyire ostobaságokra.

 

Folytathatnám még, de elég ennyi is. Nem kell mindig mindennel szembesülni. Aki érti, érti ebből is. Aki nem, az tényleg nem tudom minek olvassa, amit írok.

 

Emberek. Ahol emberek vannak, ott nem lehet elkerülni, hogy csalódjunk bennük. Talán a legrosszabb ez még mindig. Megszokod, hogy nem lehet bennük bízni. Aztán hirtelen csupán normálisokkal veszed körül magad. Ezen annyira felbátorodsz, hogy nyitsz újak felé is. Akik szintén normálisan, készségesen viszonyulnak hozzád. Aztán újra jön valaki, akiben csalódhatsz. És újra bezárkózol, mert úgy érzed, nincs szükséged a világra, a világ pedig nem érdemel meg téged.

 

A felsorolt dolgok a legtöbb embernél külön-külön is alkalmasak arra, hogy beforduljanak, és behúzzák őket mélydepresszióba. Nekem sikerült ezeket az elmúlt napokban mind begyűjtenem szépen sorjában, természetesen ma délutánra hagyva a koronázatlan királyukat.

 

Szeretek szembenézni a démonjaimmal. De csak addig, amíg egyszer nem ők győznek.