Rehabilitation
2009.07.27. 14:28
Visszatértem. Tudomtudom, hogy rég nem írtam. Ez van. Nem azért nem írtam, mert nem volt téma. Valahogy nem tudtam volna úgy leírni, ahogy szerettem volna, úgyhogy így inkább nem volt írás. Nem szeretek szemetet gyártani.
Volt egy kis rehab is, ismét beadtuk ZF Cityt, aki volt már ott, tudja miről beszélek. A többieknek ideírom a polgári nevét: Zamárdi-felső. Nem volt semmi durvulás, ahogy nem is szokott lenni, minimális odatevéssel operáltunk idén is, de azért többen feldobták a bulit, gondolok itt elsősorban a hét hangulatfelelősére B.B. hadnagyra, a.k.a. Melákra.
Ha már ZF, akkor el kell, hogy meséljek egy régebbi story-t, ami ZF-hez kapcsolódik. Ez a történet úgy 7-8 éve eshetett meg, ha emlékezetem nem csal. Csiby barátommal épp beadtuk a lenti főváros egyik rendezvényét, és jó hangulatunkat a Bacardi szponzorálta egész éjszaka. Majd mikor kicsit már belefáradtunk a mulatozásba, úgy döntöttünk, hogy megnézzük mit adnak ma a stégen az emberek, úgyhogy kilibbentünk laza higanymozgással a stégre pihengetni. Mivel nem volt valami nagy a buli, úgy gondoltuk, kicsit feldobjuk, és elkezdtük felhívni néhány ismerősünket. Azonban Csiby telefonja valamiért nem akart teljesen a funkciója szerint működni, amit ő előbb nehezményezett, majd a következő jelenet játszódott le az éppen ott szórakozó siófoki tömeg előtt:
Csiby barátom kisétált a stég szélére, majd akkurátusan kimérte a 11 métert, ahova egy ikszet rajzolt. Az ikszre lehelyezte mobiltelefonját, majd bal lábbal mellélépett, hátralépkedett még hármat-négyet, majd nekifutásból belerúgta a telefont a Balatonba egy GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL felkiáltással egybekötve. Ezekután alsónadrágra vetkőzött, majd szépen besétált a tóba, és hozzávetőleg egy óra keresgélés után megtalálta a telefonját, amit reggelre kiszárítottunk, és utána tökéletesen működött.
Csiby barátom kisétált a stég szélére, majd akkurátusan kimérte a 11 métert, ahova egy ikszet rajzolt. Az ikszre lehelyezte mobiltelefonját, majd bal lábbal mellélépett, hátralépkedett még hármat-négyet, majd nekifutásból belerúgta a telefont a Balatonba egy GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL felkiáltással egybekötve. Ezekután alsónadrágra vetkőzött, majd szépen besétált a tóba, és hozzávetőleg egy óra keresgélés után megtalálta a telefonját, amit reggelre kiszárítottunk, és utána tökéletesen működött.
Szóval ilyesfajta bulik is elő szoktak fordulni, de ZF lényege nem is igazándiból ez. Sokkal inkább a régi Diáksziget jelmondata, miszerint kell egy hét együttlét. Valamint az sem egy utolsó életérzés, mikor reggel kisétálsz a teljesen üres partra, és ahogy végignézel a parton, senki nincs még a vízben, csak a madarak üldögélnek a stégeket. Ebben az idilli állapotban egy kisebb úszás, vagy csak egy rövidebb üldögélés a stégen is világmegváltó tud lenni. Ha persze nem próbálod ki, sosem tudod, hogy mit hagysz ki.
Az egyetlen probléma az volt, hogy haza kellett jönni. Minden mást hibanélkülinek tudok titulálni.
És tudom, hogy szükségem is volt már erre. Persze nem olyan könnyű már, mint régen. Ha most lemegyek, kell 3-4 nap, mire elengedem magam. Régen ez már 1 nap alatt sikerült. Valahogy nem hagytam itthon a problémákat, hiába is terveztem ezt. El kellett telnie egy bizonyos időnek, hogy már csak arra tudjak koncentrálni, ami lenn történik.
Nem hittem volna, hogy velem is megtörténik ez, de ez van, nem sírok be érte. Úgy látszik igazuk van a népeknek. Öregszünk. Még én is.
Cím: Nincs cím
2009.07.02. 16:15
Ésésés újra itt vagyok. Nem így terveztem ezeket a napokat, de hát ugye ez már régóta nem rajtam múlik. Sebaj, újabb pofon, aztán megyünk majd tovább. Örök igazság: the show must go on.
Amúgy is. Sosem lehet tudni, hogy mikor lesz az, ami még akár jó is lehet. Csak ugyebár győzzük kivárni. Én meg főleg, mert híresen türelmetlen vagyok.
Úgy érzem eleget vártam már. Te meg még mindig vársz. Pontosabban mindig vársz valamire. Vártad, hogy elvégezzem a gimnáziumot. Aztán a kedvenc felsőoktatási intézményedet. Majd vártad, hogy meglegyen a nyelvvizsgád. Az állásodra is várnod kellett. Meg a barátodra/barátnődre. Várnod kell, amíg tudsz venni egy lakást.
Én nem várok ennyi mindenre. Nem és nem. Én sokkal türelmetlenebb vagyok. Most akarom. Az egészet. Nincs ennyi időm.
Más. Meghalt az UFO. MJ(nem Micheal Jordan) azért valamit letett a képzeletbeli asztalra, még akkor is, ha az utóbbi tíz évét leginkább kisgyerekekkel való túlzott barátkozással töltötte. Nem tudtam elmenni a téma mellett, mert az összes létező médiából ez folyik, váltogatva az emlékműsorokat és a mocskolódást. Nemhiába, igazi szenzáció ez. Még lesz egy ennél is jobb mulatság, majd a hagyatéki tárgyalások lezárulásával.
De attól még én igyekszem inkább művészként emlékezni rá. Azért egy Billie Jean vagy egy Beat it még ma is megállná a helyét a popszakmában. Tévedek, ma sokkal jobban megállná a helyét. Mondjuk én a fehér frottír zoknit azért levenném a kellékek közül, de persze csak a maximalizmus miatt. Kíváncsi lettem volna az új show-ára, hány állomást bírt volna ki a szervezete. Szerény, nem éppen orvosi diplomára támaszkodó véleményem szerint azonban nem nagyon viselte volna el a teste azt a nyomást, amit egy több állomásos turné jelent egy amúgy sem teljesen egészséges szervezetnek.
Mindenesetre azért tiszteletem neki innen is, köszönjük a zenéket, nah és persze a felejthetetlen mozdulatokat, többek között a moonwalk-ot, hogy mást most ne emeljek ki.
Megint más. Közösségi oldal. A legismertebb. Eddig direkt nem részleteztem. Most már fizikai késztetést érzek rá, hogy véleményt nyilvánítsak valamilyen platformon. És persze teljesen véletlenül a SAJÁT blogom éppen megfelelő ehhez, valószínűleg keresve sem találtam volna jobbat.
Az, hogy megvette a magenta színű csoda, hát, ne szépítsük, nem nagyon segített a felhasználóknak. Ám akkor még nem is sejtettük, hogy mennyi minden vár még ránk. Szép új külső, amit legszívesebben lehánynék abban a másodpercben, amikor meglátom. Színesebbnél színesebb, és haszontalanabbnál haszontalanabb alkalmazások. Köszi Nagy T-testvér.
De ezek még mind semmik. A legjobbak továbbra is a felhasználok. Több éve gyűjtünk az új Izauráknak, meg én már nem is tudom követni, hogy kiknek. Ehhez kapcsolódik pluszban a szokások körlevél bullshit, a küldd tovább, mert. Majdnem kifelejtettem a két kedvencemet, a küldd tovább és nyersz pénzt/telefont/PS3at, és a küldd tovább, mert fizetős lesz az MSN.
Az egy dolog, hogy valaki kitalálja, és jót szórakozik vele, hogy milyen hülyék az emberek. Rá nem is tudok haragudni ezért. A többiekre, akik napi háromszor körbe küldik, nah rájuk már annál inkább. Tudom, hogy nem az ész volt a jelük az óvodában, de azért ez már nekem is sok. Sőt, van, aki nem elégszik meg azzal, hogy az összes ismerőse postaládáját teleszemeteli mindenféle felesleges baromsággal, miközben úgy csinál (értsd:üzenet tárgya. Fontos, Sürgős, stb.), mintha csupán a másik számára akarna valami igazán személyeset mondani. De nem ez még mindig nem elég. Neki sikerül azzal tetézni az egész műveletet, hogy kirakja még az üzenőfalra is, ugyanazt, ugyanúgy, ugyanazokkal a helyesírási hibákkal. Egymás alá harmincszor. Néha komolyan elgondolkozom rajta, hogy kicsit lelépek onnan, csak a nyugalmam megőrzése érdekében.
Ma nincs zárás, csak egy gondolat. Ne várj semmire.
My rocky mountain
2009.06.24. 12:37
great pile of news
drowned by the sea
i dont care i dont care i dont care
my rocky mountain
waiting for me
i'm aware i'm aware i'm aware
great pile of news
drowned by the sea
i dont care i dont care i dont care
i've seen a dream
and i know
all those golden bubbles dancing there dancing there
Right here, right now
2009.06.23. 18:39
Azt hiszem ma sem lesz megváltó gondolat, de még eszmei tanulság sem. Csak úgy írok. A semmiről. Meg amik eszembe jutnak. A saját szórakoztatásomra. Én már csak ilyen önző ember vagyok.
Vagy most kéne elkezdeni, vagy most kéne befejezni. Mindegy, hogy mit. Valamit. Csakúgy. Ahogy Csiby mondta, kezd tré lenni a valósággal, hogy nem hallom a háttérzenét.
Valójában semmi rossz nem történik. Hallgatom a híreket. Ferihegyen sztrájkolnak, özönvíz szerű eső csapódik az országra. Nah, ennyi maradt meg az öt perces blokkból.
Eső. Ez érdekel. Mert reggelente nem akarom megtanítani úszni a notebookomat. Sebaj, majd veszek egy ilyen vízhatlan zsákot neki, vagy marad a hagyományos esernyő. Az most úgyis olyan trendi dolog. Én mondjuk attól még utálom, úgyhogy nézni kell valami C-tervet, mert a sárkányos fullcap és a tavaszikabát nem óvja meg apró laptop barátomat, a leghűségesebb munkatársamat a rá leselkedő szökőártól.
Mi jut még eszembe. Sport. Kéne-kéne, de ez a nyári időszak nem kedvez azoknak, akik nem csípik annyira a strandröpit, maradnánk a teremnél, de ez meg ilyenkor problémás. Vagy nem vagyunk elegen, vagy akik vannak, azokkal kösz, de inkább nem. Akkor már inkább futok reggel. Aha. Felkelek én 6-kor, addig semmi gond-baj-probléma, de nem bírom rávenni magam. Esik, hideg van, és az ágyam sokkal csábítóbb, úgyhogy alvás tovább 7ig, aztán reggeli rutin, és munka. Este meg sötétben már ki fut? Jó, nem keresek kifogásokat. Tudom. Lusta vagyok. Nincs siránkozás, erőt kell venni magamon. Majd. Nevetős fej.
Más. Életérzés. Kell. Szükséges, hogy túléljem a napokat. A hétközi, munkával elrohanókat, és a hétvégéket egyaránt. Erről egy kérdés jut eszembe. Ha nem érzed, hogy élsz, akkor minek élsz? Olyan frappáns, hogy valaki valahol már biztos elmondta, nem lehet, hogy én találok ki egy ilyen jót. Úgyhogy most akkor szerző nélkül.
Zene. Tessék Kool Kasko-t hallgatni. Meg Erik Sumo Band-et. Tényleg nagyon jók. El se merem mondani, hogy magyarok, mert akkor úgysem. Ez is valami ilyen magyar betegség. Ami magyar, asz csak sz*r lehet. Hülyeség, nem győzőm hangsúlyozni. Kezdetnek kapcsold be pár órára az MR2-t, szerintem simán találsz 3 óra alatt valami olyan magyar számot, amit még nem hallottál, de tetszik. Korosztálytól, nemi és etnikai hovatartozástól függetlenül. Csak ezt a begyöpösödött mentalitást kéne kicsit levetkőzni. Korosztálytól függetlenül.
Amúgy is. Néha az öregek tök jó fejek, és a fiatalok teljesen eszementek, néha meg fordítva. Nem tudom, hogy mit minek köszönhetek, valószínűleg hangulat-, és lelkiállapot függő. Nálam.
Na, ennyi mára. Computer OFF, Adam ON.
Friday I'll be dead
2009.06.21. 20:02
https://www.youtube.com/watch?v=pFCR3wFBOUw All the things I invented in this life they are bad, You don't deserve all the things I have said,
They are nice but they're all too good for you.
And I'm sorry, so Friday I'll be dead.
Hétvége
2009.06.20. 12:55
Kicsit nem figyelsz oda, aztán elvisz az elektro. Eddig szépen nyugodtan hallgattad a bólogatós hipihopit, nah jó, üsse kavics, néha szolid dnb, meg vmi kis psyhodelic trance, aztán most meg nézd meg magad.
Jó, tény, sosem voltál egy agysebész, de egy középiskola vagy gimnázium elvégzése még sikerült. Kisebb-nagyobb akadályokkal ugyan, mert a négy év neked ötig tartott. Jó, ne legyünk ilyen szőrös szívűek, akkor csak a 3 évvégi pótvizsgádról emlékezzünk meg. Mert ezt minden év végén sikerült hozni.
Most, hogy felnőttél - ami neked csupán annyit jelent, hogy már nem kell iskolába járni - nem is vársz másra, csak hogy hétvégén (amit eddig sem a 19. századi magyar szépirodalom tanulmányozásával töltöttél) a Dokk, Play, vagy valamelyik hasonló kritikán aluli szórakozóhelyen rázhasd a kövér seggedet. Mert ez a trendi. Jah, nyár van, majdnem elfelejtettem, akkor nem Dokk, hanem Dokk BEACH, meg Buddha BEACH. Divatos dolog lett a lelakott, gyárépületekkel tagolt Duna-partot beach-nek nevezni. Mondjuk, ha azt veszem, hogy egy hétvége alatt mennyi bitch fordul meg ott, máris érthető az elnevezés. Bár valószínűleg nem innen jött a név az atomfizikus végzettségű szervezőknek, aki eddig a hétvégéjüket hozzád hasonlóan nem a maghasadás elmélet tökéletesítésével, de nem is az alkalmazott pszichológia rejtélyeinek megismerésével töltötték.
De neked ennél egyszerűbb kérdéseken is sikerül fennakadni. Azt sem tudod eldönteni, hogy a lány, akit meghívhattál valamire a bárpultnál mire mosolyog jobban: rád, az eredeti olasz Dolce trikódra és eredeti olasz Armani nadrágodra, vagy a koktélra, aminek a nevét sem tudta kimondani. Mondjuk valószínű, hogy csupán szimplán kiröhög, mert egy igazi balek vagy.
Azt sem tudod eldönteni, hogy hány éves. 19-nek mondta magát, de simán kinézed 15-nek, a másikat, aki 24-nek, azt meg 37-nek is. Ahogy azt sem, hogy hivatásos, vagy csak a pénz érdekli. Meg persze azt sem, hogy mindig ilyen jól néz ki, és tele van, mint a déli busz, vagy csak összekapta magát erre az estére. Mert neked ez is fontos.
Ezek mind mérlegelned kell, mielőtt választasz. Sok pénzt ne kelljen rá költeni, de ne legyen anyagilag jobban kvalifikált, mint te, mert akkor az már a ciki, de azért ne legyen second-hand girl. A brigádból is kinéznének a haverok. Az meg milyen már?
Nehéz ez, én tudom, sőt hidd el, meg is értem. Főleg miután a jól sikerült hétvégéd pénzügyi része nem állt meg 30 alatt, de hát ugye a Corinitát nem hagyhattátok ki, mert mit ér egy buli after nélkül. Meg hát a fogyasztás, a taxik, ez nem olcsó mulatság, még egy magadfajtának sem.
Hát igen, nehéz az élet. De ezen csak akkor gondolkozol el újra, miután bedöcögtél villamossal a munkahelyedre napi 10 órában párkányt hajlítani. Meg raktárban pakolni. De a gyárból többen is mosolyognak hétfőn, hogy mekkorát buliztatok hétvégén a Hajógyárin. Mert oda az elit jár szórakozni.
Szolgáltatás
2009.06.14. 21:33
Az egész onnan jön, hogy az, amit a magenta színű csoda internet-szolgáltatásnak nevez, az barokkos túlzással sem tekinthető annak. Úgy gondolom, hogy ennyi pénzért már normális szolgáltatást is lehetne, illetve kellene nyújtani. Valójában nem is az összeg zavar, amit havonta fizetek nekik. Hanem sokkal inkább a hozzáállás.
Nem fogok belemenni nagyon a műszaki részébe, meg mondjuk nem is igazán értek hozzá, de az több, mint kritikán aluli, hogy egy óra alatt háromszor minimum megszakad a kapcsolat, minden külső közbeavatkozás nélkül. Van, hogy órákig nincs fizikailag összeköttetésem a hálózattal. Miért? Mert épp nincs. És hiába telefonálok, kérek hibajavítást, vagy újraindul a port, vagy nem. Ha kijönnek, nem találnak semmi hibát, és ezt ők is megmondták már. Igaz, írásba ezt nem adnák soha.
Egyszerűen ilyen szolgáltatást nyújtanak. De akkor megkérdezném a mélyen tisztelt vezetőséget, hogy miért nem ezt írják bele a szerződésbe? Ahelyett, hogy ennyi meg ennyi megabájt le-, illetve feltöltés csak annyit kéne beleírni, hogy napi ötször eltűnik a net, percekre. Jah, az benne van persze, hogy minimálisan mennyit kell szolgáltatniuk, az meg bőven megvan. Az, hogy én előfizetek egy mondjuk nyolc megás csomagra, csak azt jelenti, hogy a letöltési sebességem elérheti a nyolc megabájtot. Remélem mindenki felfigyelt a feltételes módra.
Ismétlem, a probléma a hozzáállás. Meg az, hogy nem azt hiszik, hogy ebben az országban mindent lehet. Hanem pontosan tudják, hogy ebben az országban mindent lehet. Míg például a jóléti társadalomnak nevezett Amerikai Egyesült Államokban, ha egy szolgáltató ilyet csinálna, hogy akár 5 percig nem nyújt internet-szolgáltatást, az előfizető felmondaná a szerződését. És másnap kötne egy újat, egy másikkal. Mert ott is sorban állnak a szolgáltatók az ügyfelekért. Csak ott nem felejtik el azt a nem elhanyagolható tényt, hogy az ügyfelekből élnek. És ehhez mérten is kezelik az embert.
Jó, tudom, hogy nagyon extrém példa az USA bármely, akár társadalmi, akár üzleti szegmensét szembe állítani, az itthoni, nyugat-balkáni viszonyokkal, és azt is tudom, hogy odakinn Sam bácsi honfitársai néha túlzásokba esnek a fogyasztóvédelem területével kapcsolatos kérdésekkel is. De akkor is. Ha működik ott egy olyan rendszer, ahol mind az ügyfél, mind a szolgáltató egyaránt jól jár, akkor talán nem lenne gond, ha nálunk is működhetnének hasonlók.
Ugyanez a helyzet a bankokkal. Vegyük csak példának a legnagyobb, és legelterjedtebb bankot, a Csányi Sándor (gyengébbek, illetve hülyébbek kedvéért: nem a színész) nevével fémjelezett pénzintézetet. Mivel a kapitalizmus kezdetén ez a bank monopolhelyzetben volt, így ő maga alakította ki a szabályrendszereket úgy, hogy az neki a legjobb legyen, azaz úgy szervezte a működésének rendszerét, hogy az neki a legtöbb profitit termelje. Például ezért fizetünk neki (én nem, mert szerencsére nem vagyok az ügyfelük) minden egyes kártyahasználat után, vagy minden egyes pénzfelvétel, utalás, egyáltalán bármilyen banki tranzakció után valamilyen díjat. Pontosabban ilyen magas díjat. Minden után. Külföldön ez is kicsit másképp van, nem mennék bele, akit érdekel, az nézzen utána, vagy írjon egy mailt, szívesen kifejtem neki.
Ez az egyik probléma, amiből viszont következett egy másik. A hazánkban fiókokat nyitó bankok egy idő után rájöttek, hogy ebben az országban nekik is mindent lehet, és nem a külföldön bevett szokások szerint alakították a hazai díjtáblázatukat, hanem a zöld logós bank tarifái után csinálták meg a díjszabásukat. Mindezt csak azért tudták megtenni, mert mi, a magyar nép ilyen hülyék vagyunk, hogy hagyjuk, hogy ők gennyesre keressék magukat rajtunk.
Erről azonban kivételesen nem mi tehetünk egyedül, sokkal inkább szabadrablásos rendszerváltás, meg az előtte lévő idők, ahol nem volt választási lehetőség. Egy volt, azt kellett szeretni. Mi meg megszoktuk ezt, és a legtöbbünk úgy fél akármilyen szolgáltatót váltani, hogy már inkább mondvacsinált indokokkal marad a réginél, és szenved tovább, csak váltani ne kelljen. Mert az olyan rossz. Meg felelősséggel, és kellemetlenséggel jár. A magyar ember fejében a változás rossz.
Pedig a változás az élet egyik természetes velejárója, és ez az, ami előrébb vihet minket, még ha csak egy kicsit is. Tessék beletörődni, a változás szükséges. Lehet, hogy nekünk most úgy tűnik, a szükséges rossz, de véleményem szerint a változás az egyetlen dolog, ami előrelendít minket, az egyén, a társadalom, vagy éppen a gazdaság szintjén. Aki ezt nem érti, ő maradjon meg itt, a megszokott körülményei között. A magyar ugaron. És tekintgessen szépen vágyakozva nyugat felé. Hátha onnan jön majd a megmentő.
Linkek
2009.06.12. 21:38
Összegyűjtöttem pár blog linket, ami segítséget adhat a tisztánlátáshoz. De ha nem is, a legtöbb azért eléggé szórakoztató.
Napirajz: hiba nélküli. csak szuperlatinuszokban tudok róla nyilatkozni. Innen is tengermély tiszteletem grafitembernek.
IIT(IgazságosIzomTIbor): Nagyon jó sztorik, főleg az Ödönbá'-s részeknél volt artikulálatlan a nevetésem. Valóban priceless.
Tardai történetek: nem mindegyik olyna jó, mint az IIT, de valóságalapból és kivitelezésből nálam ötös.
bash:HU : mindnekiben van egy kis kockaság. Aki meg nem tudja, mi az irc, meg linux, az is érti a poénok 70%át.
Subba: régen nagyon-nagyon jó volt, bár mostanában egyre trébb, de néha van egy-két olyan gyöngyszem, ami mindnet visz, mint a 7es busz.
Tékozló Homár: örök hálám érte dr. Márkus Tamás tanár úrnak, aki sajnos már nincs köztünk. R.I.P. innen is.
Lefülelve: Nem rossz gondolat, sőt. Nagyon is dícsérni valóó, néha itt is sírva nevettem.
Kerekerdő lakói: hát, kicsit beteg. Nah jó, igazándiból nagyon beteg, de nem csak ettől jó.
Közhelyek
2009.06.11. 21:15
Hát igen. Közhelyekkel tele a padlás. Csak az a baj ezekkel a fránya sehonnan se vett, de mégis mindenkitől hallott idézetekkel, hogy veszettül igazak.
Az élet szép. Nah jó, ez persze kivétel, mert az élet nem szép. Vagyis az, de kizárólag ritkán. És amikor épp azt éreznéd, hogy mégis az, máris jön valami, ami képes felborítani ezt a látszólagos, és valóban törékeny egyensúlyt.
Aztán kezdődik minden előröl. Újabb probléma. Arra újabb megoldást kell találni, és ez az az ördögi kör, ami soha nem akar megszűnni. És nem is fog. Tudom, te majd nyersz a lottón. Bár ahhoz előbb lottózni sem ártana. De neked majd megy anélkül is biztos.
Aztán egy idő után eleged lesz. Úgy érzed, nem vagy képes már több problémát elviselni, pedig a java még csak most jön. Elköltözés, munkahelyváltások, esetleg egy új iskola, vagy a régi befejezése. A munkahelyeden előre-, vagy visszalépés, szinte megoldhatatlannak tűnő benti feladatok, lehetetlen határidőkkel párosítva. Ezek mind-mind olyan stressz alá helyeznek, hogy lassan képes lennél feladni. De ilyenkor jön egy képzeletbeli mentsvár. Kiszakítod magad, jön a tudatmódosítás. Akár nap mint nap.
És ekkor már tényleg stressz van rajtad, Mivel hajnalban érsz haza, így nehezen is kelsz, egész nap azt várod, hogy hazaérj aludni. De alvás helyett egy újabb elindulás következik, és beleveted magad az éjszakai szórakozásba. Mert hát ki kell kapcsolódnod. Túl sok helyen kell megfelelned egyszerre. A munkahelyen, az iskolában, otthon. Legrosszabb esetben még a barátaid előtt is. Kezded látni, hogy ez így nem fog menni, de mindenhol csak újabb problémákba ütközöl. Felszínes emberi kapcsolatok övezik minden lépésedet, de ne feledd, ezeket mind te alakítottad így, úgy hogy egyedül magadnak mondhatsz érte köszönetet. Kezdesz tökéletesen egyedül maradni a gondjaiddal, amik időközben végeláthatatlan problémahalmazzá duzzadtak.
Úgy érzed, bedarál az élet. És tudod mit? Nem is tévedsz nagyot.
Megéri....
2009.06.11. 16:13
Áhhhh és áááááh. Nem érzek már át semmit. Nyomom a napi 8 órát,9től 5ig, gyakorlatban inkább 7ig, de pofám súlyban, legalább van munkám.
Nah de mindegy is, nem sírni akarok, csak életképeket vázolok. Hogy kicsit mit is meg hova is, nah meg persze miért is. Mert nem figyelsz oda, és úgy elbaszod az életed, hogy öröm lesz nézni. Csak nem neked.
Emberek élnek teljesen normálisan, család, 2 gyerek, jól szituált munkakörnyezet, kényelmes, nemkellbeledögleni munka, 4 évente új céges Mondeo, szóval, amit csak akarsz. Vagy mégsem, aztán mégis. Egyszer csak megkattan, és rájön, hogy mégsem ez kell. Összeáll valami kicsit fiatalabb vagy kicsit öregebb másik nem bélivel, aki kívül-belül ugyanazt tudja, amit ő, aztán alakítanak így egy új családot. Közben munkahely cut, család total cut, pénz meg persze csak az elején van bőségesen mindenre, pár hónap múlva meg csöveskedés, meg a gyerekek lehúzása a válás és vagyonelosztás után.
De sebaj, dúl a szerelem. Egy ideig. Aztán pikkpukk annak is vége, és ott ál két emberi roncs, akik pislognak bambán. Mert ugye ez nem jött be, a régihez nem lehet visszatáncikálni, mert seprűvel kergetne el legszívesebben. Plusz már a saját gyerekeid jövőjét teszed tönkre, amikor cigánykodsz az elfajult válóperben, és csak saját magadra gondolsz.
De biztos megéri. 3 hónapért feláldozni egy egész élet felépített munkáját, plusz a családodat. Most meg keresel valami újat. Vállalkozol. Igyekszel mindenből a lehető legjobban kijönni. Persze az üzlettársaid rovására. Előbb-utóbb ez is bedől, és elköltözöl egy barátodhoz, aki még nem hagyott el. Vagy akit még nem húztál le. Aztán csövezel nála is egy darabig, de a vége az, hogy teljesen egyedül, motelekben élsz, és illúziókat kergetsz, hogy majd te megmutatod. Miközben persze azon rágódsz, hogy vajon hol is rontottad el, és hogy igen, ma már másképp csinálnád.
De könyörgöm, nem lett volna egyszerűbb az elején végiggondolni? Nem, mert mi, emberek már csak ilyenek vagyunk. Nem tanulunk a másik hibáján. Kell nekünk a személyes tapasztalat. De ha ezt tudod magadról, akkor ne sírj, ha neked is kell majd megfizetni az árát.
Nemtudom
2009.06.04. 21:54
Oda kell tenni. Különben nem megy. Már el is felejtettem, hogy milyen is ez. Mikor nem csak alibi az egész.
Nem akarok sírni, nem is fogok. Odatevés van. Amíg fiatal vagy. Ez lett volna az előzőben is a téma, csak elvitt a zene. Megint. Mint mindig. Nem bírom kikapcsolni.
De amúgy meg bullshit. Hány olyan embert látsz, aki majdnem belerokkan a munkájába? És ők már nem fiatalok. Én úgy látom legalábbis, hogy a többség nem csak 35-40 éves koráig tapossa szét magát, hanem utána. Is. Vagy főképp utána. Nem példálozok senkivel, nem ragadok ki senkit az ismerősi körömből.
De látod te is. Lehúznak 40 ével becsülettel valahol, és mi a hála? Olyan nyugdíj, ami olyan, mintha nem is lenne. Mert ha nem megy el mellette dologzni valamit, akkor nemsok mindenre futja majd a garzon fenntartása mellett. Már ha saját, mert általában az is albérlet.
Vagy kirúgnak 50 évesen, aztán keressél munkát. Sok sikert. Egy fiatal, szép diplomával, 2 jól beszélt idegen nyelvvel, telítve ambíciókkal, jó ajánlólevelekkel is alig talál, nem hogy egy 50valahány éves.
De sebaj, te legalább tudod, hogy miért dologozod magad halálra. Ha mégsem tudnád, majd én segítek. Mint mindig. A válasz. Éhbérért.
De ha ezt sem vállalod el, akkor elvállalja valaki más. Ott tartunk, ahol az építőipar. Ha nem csinálja meg egy szakember drágán, akkor majd jön egy román vendégmunkás, aki a feléért elvállalja. Jó szakmunkát fog végezni érte. Persze. Amúgy is: vendégmunkás. Szép szó, minimális alatti valóságtartammal.
De ez van ma már minden munkahelyen. Ha te nem vállalod el ennyiért, akkor majd valaki más. Lehet, hogy az ő diplomája a tiednél még jobb is lesz, és neki annyira szüksége van arra a havi hetven ezerre, amennyire neked még szerencsére sosem volt semmire.
Nincsen azonban semmi baj. Majd az állam megsegít. Ha még tényleg hiszel benne, akkor elmondom, hogy miben hihetsz. Maximum abban, hogy kérhetsz majd magadnak tarkólövést, és a befizetett adód 1%-ából elföldelnek egy jelöletlen tömegsírba.
Amúgy nem kell félni, megvan a kivezető út a válságból. Már csak néhány évet kell rá várni, hogy mi is megtaláljuk. Aztán újra olyan lesz minden, mint régen. Vagy még olyanabb.
Káoszpertéboly
2009.06.04. 21:03
Jahjah, az van most. Káosz/téboly, Busa Mc is megmondta már elég jó régen, valami jó kis urban rap-ben, még a 60 hertz krúval, ami már lehet hogy akkor PD KAD volt, vagy Tilos crew, már nem is emlékszem pontosan.
De az új Kool kasko mixtape (Spinfire 2) beadja nagyon keményen, meg az Optimus Krime is. Innen is respect Kaskonak, Deutschlandba tuti megérintette valami, mert nagyon odatevős miaxtape-eket gyárt.
Nem elemezném tovább a magyar hiphopot, mert nem értek hozzá, meghagyom ezt azoknak, akik benne vannak. Vagy azoknak, akik nem, de úgy érzik, hogy értenek hozzá enélkül is.
Sehol se jobb
2009.06.02. 22:36
...itt nem érdmes túlzott álmokat szőni,
A magamfajta senkiknek a semmiből feltörni,
Komfortos börtön, bár meg tudnék szökni,
de ezek a házak láttak felnőni...
- Bankos&Norba -
Vers, mindegy, kinek
2009.05.28. 12:22
Boldog, szomorú dal
Van már kenyerem, borom is van,
van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
suttogva hajolnak utamra,
és benn a dió, mogyoró, mák
terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
telefonom, úti bőröndöm,
van jó-szivű jót-akaróm is,
s nem kell kegyekért könyörögnöm.
Nem többet az egykori köd-kép,
részegje a ködnek, a könnynek,
ha néha magam köszönök még,
már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
tárcám van igaz színezüstből,
tollam, ceruzám vigan illan,
szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
langy téa beteg idegeimnek,
ha járok a bús Budapesten,
nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
könnyekbe borít nem egy orcát,
és énekes ifjú fiának
vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,
úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,
mint lázbeteg, aki föleszmél,
álmát hüvelyezve, zavartan,
kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.
- Kosztolányi Dezső -
Deamons
2009.05.24. 22:05
Mindenkinek megvannak a saját démonai, és neki is kell megküzdenie velük. Te sem vagy ezzel másként.
Nyomod a mindennap a bullshit-et a munkahelyeden, görcsölsz és gürcölsz, hogy ki ne basszanak, de mégis. Te vagy a legjobb munkaerő, a kötelező napi 8 órádból 11-ben dolgozol, és mégis azt mondják, köszi szépen. Most komolyan, ezért csináljam?
Másik alternatíva. A szegénység – vagy a jólét – teljesen elvette az eszedet. Azt sem tudod, hogy mit miért csinálsz. Egy zombi vagy, aki ragasztón, drogokon, vagy valami egyéb dolgon él már több éve. Ha valaki egy kis szeretettel fordul feléd, azt sem tudod már, hogy mi is az, csak azt, hogy ez nem az a kábulat, amit egyébként vártál.
Van még jópár, és nem csak az én környezetemben. A tiedben is. Hidd el bőven. Nem olyan szegényes környezet ám az sem, csak jobban ki kellene nyitni a szemed. Jah, hogy az már megerőltető? Akkor szűkítsd be a pilláidat, és uniformizáld magad. Igazi magyar nemlát-nemhall-nembeszél emberré. Mert úgy nem lehet bajod. Tényleg elhiszed?
Ha mégis tudomást akarnál venni a többiekről, akkor segítek egy kicsit. Tele vagyunk pánik-, valamint szenvedélybetegekkel. Meg a kettő keverékeivel. Plusz olyanokkal, akikről legszívesebben én sem vennék tudomást. Például akiket a munkájuk tett tönkre. Vagy épp a családjuk. Ezt a listát is a végtelenségig folytathatnám. Mert a hétköznapi problémák sokkal több embert tettek, és tesznek romhalmazzá és emberi roncsokká, mint a média és az emberi hiszékenység által felnagyított dolgok.
Szóval nem irigylek senkit. Semmiért. Nekem is megvannak a saját démonaim, és hidd el, küzdök is velük. Nap, mint nap. És ennek sosem lesz vége.
Szomszédok
2009.05.24. 21:45
Már nem csodálkozom, hogy ilyen hülye ez az ország. Valamelyik reggel tévedésből itthon maradtam, és benyomtam a tv-t. Ami már alapból csoda.
Annyira nem nézek tv adásokat, hogy az már egyeseknek fájdalmas. Okés, a sportadásokat persze, de ezen kívül, csak ha nagyon muszáj. Aznap is épp azért, mert a szakadár hordák megtámadták az internet csatlakozó felületeket a környéken, és nem volt net, azaz semmit nem tudtam csinálni, nemhogy dolgozni.
Szóval. Hétköznap délelőtt. Magyar királyi csatorna. Az egyes számú. Szomszédok című teleregény. Mert jobb épp nincs. Ezért minden hétköznap reggel ilyeneket sugároz az m1 (megnéztem a tv műsorban, minden hétköznap 2 részt adnak). És még csodálkoznak, hogy senki nem nézi a műsoraikat. Ezek után szerintem kár. Csodálkozni. Meg bekapcsolni a tv-t.
Néztem egy olyan 15-20 percig ezt a fantasztikus műsort, és elborzadtam. Nem azon, hogy milyen ruhák és frizurák voltak. Hanem sokkal inkább azon, hogy mennyire nem tudtak az akkori emberek mit kezdeni a hirtelen rájuk szakadt szabadsággal. Plusz ennek még ilyen formákban hangot is adnak. Mert annyi mindent lehetett volna csinálni. De nem a közértben megbeszélni a lakótelep gondjait.
A másik meg, hogy mindenhol ment a mutyizás. Mindenki dolgozik rendesen, de mellette megy a mutyi. Ezt nem lehetett volna kinevelni már ezekből emberekből? Vagy a szebb, eljövendő kor embereit miért kell ilyen formában is arra buzdítani, hogy ők is ilyenek legyenek majd? Hát kösz, nem. De az is jó kérdés, hogy ennek is miért kell emléket állítani egy tv sorozatban? Hogy jó 15 év múlva is mindenki emlékezzen rá, hogy milyen hülyék voltunk. Már akkor is. És ez mostanra semmit sem változott.
Mindehhez még hozzádobhatjuk a tipikus saját-erőmből-érek-el-mindent, és a panelban-lakom-de-boldog-vagyok mentalitást, és kész is a sorozat. Hopp, majdnem elfelejtettem, hogy persze segítek-az-összes-szomszédnak. De tényleg az összesnek. Mindenkinek főzök, mosok, ha beteg, vagy ha gyereke születik. Ha lennének ilyen helyek Budapesten, akkor ott nem is lenne közös költség, mert valamelyik módosabb lakó kifizetné a többiek helyett. Nah jól van, most már tényleg hagyjuk egymást a hülyeséggel.
Meg hogy egy taxis korrekt. Hát az biztos, hogy szegény Zenthe Feri bácsi volt az utolsó szimpatikus taxis, akit utoljára láttam. Mert hogy rajta kívül majdnem mindegyik rohadt ruppókergető, na az is több, mint 100%-ig valószínű. Ő mondjuk egyébként is kiemelkedett a sorozatból, ezt szemtelenül fiatal koromban is észrevettem már. Ő meg a Kulka János, na, szerintem ők tartották életben ezt a nem csak néhol nevetséges szégyenfoltját a magyar televíziózásnak.
És nem azért látom így, mert akkor nem felelt meg teljesen az igényeknek. Hanem azért, mert véleményem szerint a társadalom ellen elkövetett bűncselekmény kihangsúlyozni, és ország-világ elé tárni, hogy mennyire hülyék vagyunk, illetve voltunk és leszünk. De ha ez még nem is, akkor azért ráreflektálunk arra, hogy ez nekünk így jó, és minderre mi még büszkék is vagyunk. Hát tényleg csak gratulálni tudok.
Címadó dal
2009.05.24. 21:43
...
Lassan egy éve nem volt már élet-flessem
mer' nincs olyan este, még véletlen se
hogy tökéletesen szét ne essek
Esküszöm, hogy nem bírok ki több évet Pesten
....
Nem küzdöm a sors ellen - hagyom, hogy hasson
Az összes bűnömet meggyónom, ha annyi lesz a
vagyonom, hogy nagyon unom, vagy, hogy agyonnyom-
hasson... Éreznem kell, hogy élek... Minden
télen végignézem a tévében a lelkibeteg
élettelen népet, de az RTL-nek életlen
a képe... /Akkezdet Phiai: Mivel játszol/
..éreznem kell, hogy élek..
2009.05.21. 09:22
Ilyenkor jössz rá, hogy ez a világ nem neked való. De már késő. Régen letetted a voksod mellette. Bár valójában nem is te, már az őseid is. Fényévekkel ezelőtt.
Te meg próbálsz kitörni. Azért esélyes, hogy nem fog sikerülni. De próbálkozz csak bátran. Én majd figyelek. Igen, én már csak megfigyelő leszek ebben. Belefáradtam. Nem harcolok tovább. Ideje belenyugodni, hogy egy szánalmas élet vár rád, ahol a körülötted élő emberek is mind ugyanolyan szánalmasok lesznek, mint te magad.
Persze ezt lehet javítani mindenfélével. Például látszólagos álboldogsággal. Ez az egyik legjobb módszer. Nem ismered? Dehogyisnem, csak még nem jöttél rá, hogy abban élsz. Addig jó.
Aztán megöregszel. A napok meglehetősen gyorsan ugrálnak el melletted. Meg az évek. És nem érted. Miért van az, hogy ahogy öregszel, úgy megy egyre gyorsabban az idő. Az utóbbi öt évedet leginkább egynek, vagy költői túlzással is kettőnek élted meg. Pedig öt volt, mindketten tudjuk. Megmondom neked, hogy miért. Azért, mert ennek az öt évnek annyi volt az élettartalma, mint régebben egynek. Amikor még fiatal voltál. Ugyanannyi életet sűrítettél bele akkor egy, vagy két évbe, mint most ötbe. Inkább tízbe.
Valahol mindenki arra vágyik, hogy újraélje azt, amit már nem lehet. Az örök boldogtalanság részint ebből is fakad. A másik felét mindenki egyénre szabva adja hozzá. Hogy így legyen teljes a kép.
A körülötted lévő világ pedig tökéletesen asszisztál ehhez. Sőt, talán még rá is dob jónéhány képzeletbeli lapáttal. Csak hogy érezd, hogy élsz. Vagy inkább azt, hogy milyen volt, amikor még tényleg éltél.
És tudod mit? Igazad van. Ez a világ tényleg nem neked való.
Trip
2009.05.21. 09:01
Azt hiszem, hogy itt az ideje elmenni valahova. Nah nem oda, ahova többen is küldenének maguktól. Csak úgy elmenni. Kikapcsolni mindent magam körül. És eltűnni. Néhány napra. Vagy hétre. De leginkább évekre.
Olyan jó lenne. Lenne. Nem a problémák elől akarok elfutni, mert az megoldható sokkal egyszerűbben is. Inkább úgy eltűnnék a világ elől egy kicsit. Magammal vinném a gondokat is, csak egészen más úgy elgondolkozni a saját kis dolgaidon, hogy közben nem csörög 3 percenként valamelyik telefon, és nem talál ki senki semmilyen baromságot neked, csak hogy mégjobban érzed magad az aktuális élethelyzetedben.
Felszállni egy buszra. Vagy nem is. Inkább egy vonatra. Mennyivel jobb vonatozni. Fel lehet állni, lehet néhány lépést tenni. Valamiért mindig sokkal jobban szerettem a vonatok jellegzetes, monoton zakatolását hallgatni, mint bezárkózni egy buszba, ami levegő nélkül megy mindenfelé, ahova az út viszi. A zártpályás vonatok egészen mások. Tudom, hogy itt és itt letesz. Jó, ez sem egy álom, én nem mondom. Tudom, hogy késik, meg büdös, és melegben szinte elviselhetetlen, de valahogy mégis szeretem a vonatozás életérzését.
Tényleg ezt kéne tennem. Kinyitni egy Közép-Európa térképet, és csukott szemmel rábökni egy helyre. Lehetőleg vonattal megközelíthetőre. Aztán elzakatolni odáig, eltölteni néhány napot, megtapasztalni, hogy milyen, amikor nem azok a szabályok érvényesülnek a mindennapokban, amik egyébként.
És ottmaradni. Annyi ideig, amíg újra úgy érzem, hogy van értelme visszajönni.
Csak lehet, hogy úgy érezném, hogy nincs. Akkor azonban még számtalan lokális alternatíva közül választhatsz. Nem úgy, mint itthon. Mert itthon megvannak a szokások. A berögzült kis kliséid, meg a napi rutin, ami teljesen eltapos, és azt sem tudod, hogy miért esel össze este 9kor fáradtan. 27 évesen. Vagy 23, 24. Tökmindegy.
Annyira beleszűkülünk ebbe az életnek nevezett szerepjátszós valóságshowba, hogy már nem is figyelünk másra, csak a túlélésre. Túlélni a következő napot. Aztán amikor elérkezik a hétvége, akkor éppen ezért mindent szabad. Még azt is, amit tilos. Aztán csodálkozunk, hogy a hétvégi aktív pihenés közben sem sikerült bepótolni az elmaradt alvásmennyiségeket, a szó hétköznapi értelmében vett pihenést.
És megint hétköznap reggel van, és megint valami földöntúli zajt hallasz. Csak a telefon ébresztője. Az álom pályaudvarokkal, hidakkal, folyókkal és viaduktokkal szertefoszlott. Nincs más, csak ez a monoton, egyre erősödő zaj.
És neked sincs más hátra. Engedelmeskedj. Kelj fel, és indítsd el a mai napi robotot. Tényleg nincs más választásod.
OFF
2009.05.18. 22:16
Total OFF. Ez jellemez most a legjobban. Minden kezd széthullani, de furcsa mód, ahelyett hogy egyre rosszabb lenne, egyre jobb. Végre kezdek megnyugodni. Tényleg a vég kezdete.
A munkámat ne is részletezzük. Az, hogy nem csinálok semmit, az nem is kifejezés. Mert tényleg. Ha szigorúan vesszük, azon kívül, hogy csinálom a saját kis dolgaimat, nem haladok semmit előre, csak az adminisztrációkat végzem szorgalmasan. Mintegy hat hete. De senki egy rossz szót sem mondott még. Sőt! Bátorítanak. Tényleg ilyen vakok lennének a főnökeim? Vagy én vagyok az álcázás nagymestere, és teljesen jól palástolom a munkaundoromat. Inkább az utóbbi az, ami bátran kijelenthető. Főleg önmagam, és a kaméleon-képességeim ismeretében.
A másik része a párkapcsolat. Hehe. A legjobb szóvicc. Nah mindegy.
Az a fura, hogy a problémák megbeszélése abból áll, hogy te elmondod a te problémáidat, ő meg az övéit. És ennyi. Megoldást nem is kell rá keresni, mert az csak a legritkább esetekben található. Viszont mindenki megnyugszik. Egy időre. Mert kibeszélte a sajátjait, és így olyan, mintha minden rendben is lenne. Holott hát neméppen. De sebaj, ezzel most nem kell törődni, mert éppen jól megvagytok, minek elrontani az idilli képet. Majd ráérsz pár hét múlva.
A többi már csak a hab a képzeletbeli tortámon. Minden este valami szolid (vagy kevésbé szolid) elhajlás, és még sorolhatnám. Úgyis tudjátok.
De a legfurább, hogy nem érzem, hogy gáz lenne. Nah, ez a gáz.
25 évesen kezdem darabokra szedni az egész eddigi életemet, és a felépített jövőképemet. De baromira élvezem. Ezek szerint nem is az én jövőképem volt, csak átvettem valaki másét, mert lusta voltam sajátot kitalálni. Most meg már minek. Kicsit meghagyok belőle, a többit meg hagyom, hadd legyen úgy, ahogy lennie kell. Ahogy alakul. Hagyom, hogy minden pillanat úgy módosítsa, ahogy akarja. És közben igyekszem minden élethelyzetből a maximumot kihozni.
Talán épp ez az, ami megnyugtat. Nyoma sincs a pár héttel ezelőtti végeláthatatlan stressznek. Pedig semmi sem lett jobb, a szó klasszikus értelmét tekintve. Semmi sem került a helyére.
Bár lehet, hogy egyvalami mégiscsak. Én.
És ez a hely, ahol most vagyok az, ahol éppen lennem kell.
Úgy élek, ahogy éppen akarok, persze az alapvető szabályok beartásával. Tudom, hogy valamennyire destruktív, de ugyanakkor épp annyira strukturális is. Minden egyes nap a helyére kerül, és elegendő élményt hordoz magában. Hogy újra nekiláss. A következő dolognak. A következő napnak.
Ha nem érted, akkor elmagyarázom. Ez nem a beadásokról és az arconpörgésekről szól. Ez sokkal több annál. Ha még most sem érted, akkor te is a saját magad fogságában sínylődsz, és nem tudom, hogy mi az, ami kirángat majd belőle.
Azt tudom, hogy engem mi hozott ki. De ez nem mindenkinek lesz meg, úgyhogy jobb, ha nekiállsz keresni magadnak egy saját kapaszkodót. Vagy leéled az élted úgy, ahogy nem akartad. Csak akkor már késő lesz ezen rágódni.
Feelings, Get out of my life!
2009.05.15. 09:00
Ma nagyon okos lettem. Nah jó, igazándiból tegnapelőtt, de most van időm leírni.
Beszélgettem egy ismerősömmel, neve elhallgatása alap. A téma párkapcsolat, az övé, az enyém, valaki másé, lényegtelen. És megmondta a teljes igazságot. Idézem. „Azt érzem, hogy nem ő lesz az, aki boldoggá tesz” - Nah itt már megvan a felismerés nektek is?
Azért elmagyarázom a könnyebb érthetőség (meg persze a hülyébb emberek) kedvéért. Volt már szó talán minden boldogság alapjáról, azaz a szeretni-szeretve lenni párhuzamról, de ez a mondat újból felerősítette bennem az akkor még csak kibontakozni készülő felismerést.
Nekem egy szó jutott eszembe először a kijelentés utáni pillanatban: necces (aki nem látta a robotnak öltözős, Cartmanes-Butterses szószpark-részt, az sürgősen pótolja). Másodszor meg az, hogy igen, ez van most. Azért keresel párt magadnak az életed hátralevő részére, hogy te boldog legyél. Ez még így talán nem is lenne olyan nagy baj. Azonban az emberek többsége ennél a pontnál le is akad. Ha ez megvan, akkor nem nézi innentől, hogy szereti-e ő a másikat, vagy hogy viszonoz-e bármit is abból amit kap. Nem-nem. Itt leragad, mert hát hiszen ez a fázis az, ami neki a leginkább megfelel.
A következők, mint összeköltözés, házasság, netalántán gyerekvállalás, ezek már mennek a feledés jótékony homályába, mert ott a helyük. Ugye szerinted is?
Tudom, hogy kicsit unalmasnak tűnhet már, de akkor is: az emberi önzés képes ilyen, számomra rég nem látott méreteket ölteni? A kérdés természetesen költői, és barokkos túlzás lenne a részemről nemmel felelni rá.
A válasz egy határozott igen, mely lerombolja az emberekbe, az emberi jóság utolsó szikrájába vetett hitemet, valamint szertefoszlatja naivitásom legutolsó apró gondolatait is.
Ilyenkor mindig elhatározom, hogy én is ilyen leszek. Könyörtelenül kihasználok mindent és mindenkit. Nem érdekel sem eszköz, sem elvek. Akadály nincs. Átgázolok embereken, az érzéseiken, a világukon, mert ők is ezt teszik a többiekkel.
Aztán valahogy nem megy. Pedig én próbálom. Elmegyek bizonyos pontokig, aztán visszatáncolok. Vagy túlmegyek rajtuk. Azután pedig tépem a megmaradt emberségemet, mert nem bírok elszámolni magamban. Magammal. Meg a tetteim súlyával.
Rewind
2009.05.10. 20:37
Igenigenigen. Azt hiszem, megvan. A fény az alagút végén. No nem, az amire nem szabad kimenni. Inkább az, ami irányt mutat.
Nem tudom, hogy mi történt, és hogy egyáltalán minek köszönhető ez az egész, de mintha visszatért volna a mosoly az arcomra. Legalábbis szerintetek. És valóban. Azt veszem észre, hogy ülök, és mosolygok. Ez két dolgot jelenthet. 1. Jó kedvem van. 2. Már tényleg a végén járok, és kezdek beleőrülni. Tudom, legtöbben a második opciót tartjátok valószínűnek, mert ugyanolyan kedvesek vagytok, mint én.
Jó, persze hogy tudom, hogy mitől, és azt is, hogy minek illetve kinek köszönhető, de sem az idő, sem a hely nem alkalmas ennek a kitárgyalására. És különben is. Írjon saját blogot, aztán majd ott kirészletezheti magának.
Azért meg lehet ám nyugodni, nem azt mondom, hogy ez a hely átváltozott Eldorádóvá. Szó sincs róla. Ez ugyanaz a multikulti szemétdomb, magyarokkal, környező népekkel, hódítókkal, hódolókkal, halmozottan hátrányos helyzetű kisebbségiekkel (értsd: cigányokkal), meg az összes többi egyébbel. Csak most kicsit jobbnak tűnik az összkép, de én már tudom, hogy úgysem tart sokáig.
Nah jó, csak ennyit akartam igazándiból, hogy tudjátok, tényleg van remény, még ha csak átmeneti is, de mégis. Aztán mosolyalbum rewind.
Előre is bocsi attól, akit nagyon nem érdekel, ez most nem tanulságkereső és gondolatébresztő post lesz. Ígérem a következő ismét az eddigi sorozatot fogja követni.
Semmi sincs ingyen
2009.05.07. 22:58
Válság van. Mindenki ezt nyomja most, és nekem már egy kicsit elegem van belőle. Az utcán, a tömegközlekedésben, mindenhol mindenki csak sír. Mondjuk ebben mindig is jók voltunk mi, magyarok. Olyan emberek mondják leginkább, akinek tényleg betett. De leginkább azért, mert hülyék voltak.
Hitelre vegyél mindent. Mert úgy könnyű. nem azt mondom, hogy én nem arra fogok lakást venni, mert dehogynem, és mert másra úgysem tudnék. De amikor veszel hitelre kocsit és lakást, majd berendezed, és persze ezt is hitelre, mindezt pár éven belül két minimálbér közeli fizetésből, akkor ne csodálkozz, hogy szarul állsz. Gondolkozni kell, és nem fogyasztani ész nélkül. Hidd el, annyira nem nehéz.
Persze én tudom. Csábító ez az életvitel. Mindent akarok, de most. Fizetni meg lehetőleg minél több részletben. A végén. Rábasztál, mert most vagyunk a végén. Most megszenvedtek a hitelből finanszírozott életstílusotokért.
A másik meg az, hogy ha egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit is foglalkoznál a pénzügyeiddel, akkor nem lenne hitelkártyád, meg teszkó és madaras teszkó kártyád. Hogy miért nem? Hát azért, mert ők a te pénzedet használják, te meg még fizetsz is nekik ezért. Mert ez az igazság.
Sőt, ha már itt tartunk, bankkártyád sem lenne. Mert azzal tartod el a bankokat, illetve még jónéhány intézmény. A kedvenc közgazdász tanárom mondta mindig, hogy ő sosem használna kártyát, és a mai napig készpénzben veszi át a fizetését. Azt mondta, ő a béréből nem ad egy fillért sem a pénzintézeteknek.
Úgyhogy tessék mélyen magatokba nézni, és pislogni, hogy mennyire sötétek is vagytok. A válság jelei már néhány éve vészjóslóan villogtak, még az általatok agyonmajmolt és túlsztárolt médiákban is, és nem kellett orákulumnak lenni, hogy belelássunk, be fog következni az, amitől az elemzők tartottak. Akkor kellett elkezdeni félretenni, és visszavenni a pazarló életmódból. Tudom, hogy nem jó érzés feladni a kényelmes, szinte gondtalan és nemtörődöm életedet, de ha el akarsz érni valamit ebben az életnek nevezett tragikomédiában, akkor annak nem nagyon van más módja.
Én pedig el akarok, mert nem tervezem, hogy egy nyomorult alkalmazott maradjak, aki abban reménykedik, hogy majd valahonnan rászakad a nemzeti aranytartalék, és akkor hejj de jó lesz majd, mert soha többé nem kell dolgozni. Mert ezt szeretnétek, kivétel nélkül mindannyian. Pénzt, mindegy hogy milyen forrásból, csak dolgozni ne kelljen érte. Megkaptátok. Most pedig fizetitek az árát. Úgy, hogy majdnem beledöglötök. Nem tudok mást tenni, gratulálok. Tiszta szívből.
Doctor?
2009.04.30. 15:04
Mindig is tudtam, hogy van különbség orvos és orvos között, de azt sohasem gondoltam volna, hogy ennyi. Ahogy azt sem, hogy nem lehet megbízni a saját orvosodban.
Adott 2 db fül-orr-gégész. Mindkettő az állami mocsokban dolgozik. Az egyik egy magasabban kvalifikált rendelőben, valahol a belvárosban, a másik pedig a mesés nyolcadik kerületben, az érzéki józsefvárosi SZTK-ban.
És láss csodát. Aki a csupa üveg-fém, belvárosi épületben dolgozik, az elkényelmesedik. Elfelejti, hogy a problémákat nem csak műtétekkel lehet megoldani, valamint hogy néha nem árt alaposabban, a saját szemével is megnézni a beteget. Míg a másik, aki egy lepratelepen, nagyjából kőkori eszközökkel kénytelen dolgozni, miután a saját szemével megvizsgál, csak annyit mond: a műtét teljesen felesleges.
És én inkább neki hiszek, az évek ugyanis őt igazolják, és most nem a korára, hanem inkább az elégedett betegekre gondolok. Sok, más orvosok által reménytelennek titulált beteget mentett már meg a felesleges műtéttől, többek között a testvéremet is.
Csak az nem értem, hogy akkor mit mivan? Minek a műtét? Jah, hogy azután a doktorbácsi kap pénzt. De nemcsak hálapénzt, hanem műtéti pénzt is, úgyhogy neki az csak jó, ha operál. Az senkit nem érdekel, hogy neked szükséged van-e az operációra, vagy sem, műtenek és kész. Elvégre ő az orvos. Te meg a beteg. Úgyhogy igyekezz megbízni benne. Ha ezekután még mindig így gondolod.
De én inkább azt tanácsolom, hogy figyelj oda, és ne legyél hülye. Mindenki csak a saját érdekeit nézi, és ha még valahol találsz egy-egy ilyen elveszettnek hitt orvost, fajának utolsó példányát, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy hálát adsz annak, amiben hiszel, és elteszed a telefonszámát. Meg persze adsz neki egy kis pénzt, még akkor is, ha… nincs ha. Add neki oda. Ne legyél naiv, ez is így működik.
Pictures
2009.04.30. 12:04
Közel sem tökéletes a képfeltöltés, uh egyelőre ez a 4 marad, a többi under construction...